Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Azzal az erővel, energiaráfordítással és pénzből amivel és amiből a DC Comics legújabb, Marvelverésre tervezett filmje készült, igazán lehetett volna jó is.
„Az akciójelenetek olyanok, mintha félkészen kapta volna őket Ayer egy kifestőkönyvben, és amikor összerakta őket, akkor jött rá, hogy nem elég, ha csillog, meg színes, kellene bele valami. mondjuk, ha már ilyen brutális bűnözőkről van szó, vér, erőszak, beszólás. De valaki ráütött a kezére. Erről egyébként pont ma cikkezett az amerikai sajtó, mármint a forgatás nehézségeiről, arról, hogy a premierdátum közelsége miatt rohanni kellett a melóval, hogy a korábban jóval kisebb költségvetésű filmeket rendező Ayernek gőze sem volt egy nagy nyári blockbuster munkálatainak irányításáról, az elsietett forgatókönyvről (hat hét alatt írta Ayer), a stúdió és a rendező elképzeléseit tükröző, egymástól tök eltérően vágott verziókról és így tovább. A színfalak mögötti káosz és hiszti a végeredményt pont úgy befolyásolta, ahogy a Fantasztikus négyes esetében: nem használt neki.
Hatalmas ziccert hagyott ki a Warner a PG13-as korhatárral, azaz a nálunk 12-es karikával, hiszen a filmben nincs vér, erőszak, káromkodás, legalábbis nem a deadpooli szinten, helyette arctalan zombihadsereg tagjai hullanak (de nem véreznek), és közben tényleg azt várjuk a mániákusan röhögő pszichopata csajtól, hogy amikor elesik, felkiáltson, hogy teringettét, mert annyira családbarát lett az egyébként színlelt erőszakban bőven dúskáló film. Nem mellesleg egy emberevő krokodilemberről, egy bárkit habozás nélkül péppé verő, feslett ribancnak sminkelt egykori dokinőről, egy alkoholista bankrablóról és egy bérgyilkosról szóló film sok minden, csak nem délutáni matinéprogram a 6/b osztálynak.”