Gyalázatosan és felháborítóan rossz film a Suicide Squad

„A rendezőnek fogalma sincs, mihez kezdjen ennyi figurával, képtelen megfelelően zsonglőrködni velük, és hiába zsúfolja tele flashbackekkel a filmjét, a sok-sok háttérsztori csupán egyvalamivel marad adós: érdekes, koherens karakterekkel. A legtöbb esetben a forgatókönyv megelégszik annyival, hogy mindenkinek leoszt egy darab képességet meg egy darab családtagot és/vagy párt motiváció gyanánt. Deadshot egy amorális gyilkos, de csak arra vágyik, hogy felnevelje a lányát; Harley Quinn egy pszichopata, de csak arra vágyik, hogy háziasszonyt játszhasson Jokere oldalán.

Ayer nemcsak a karakterekkel, hanem a cselekményvezetéssel is csúfosan felsül. Az in medias res kezdés elméletileg nagy löketet adhatna a filmnek, de az első húsz perc alatt egy tapodtat sem halad előre a sztori. Később is meg-megszakítják felesleges betétek, például Joker (Jared Leto) szinte valamennyi jelenete – aki arra számít, hogy a vigyorgás nagymestere fontos szerepet játszik az Öngyilkos osztag-ban, azt ki kell hogy ábrándítsam, a mellékszála gyakorlatilag egy az egyben kihagyható anélkül, hogy érdemben sérülne tőle a történet. (…)

Az Öngyilkos osztag egy rettentően skizofrén kísérlet, ahol egy DC-s film rendezője felsőbb utasításra megpróbálta átültetni egy sötét színekkel megfestett világba a Marvel könnyed hangvételű poénkodását. Mindez a film tesztoszterontól fűtött tolmácsolásában úgy jelenik meg, hogy lusta, szexista poénok röpködnek, azon kéne nevetnünk, hogy az izomagyú paraszt egy rózsaszín plüssállatot dédelget, vagy hogy Deadshot nem ölelget férfiakat. Mert az olyan buzis. Kevés dologgal lehet úgy kiüldözni a világból, mint az efféle macsó pózolással, hát még akkor, ha fegyverfétissel társul, ahol tonnaszám hullanak az üres töltényhüvelyek.”