Csak tíz

„Ki hatalmazta fel magukat, hogy kijelentsék, vége a régi világunknak? Kicsodák maguk, hogy vindikálják maguknak a jogot egy ilyen kijelentéshez? Gazemberek. Azok. És vegyék tudomásul, hogy majd mi, polgárok eldöntjük, fel akarjuk-e adni a régi világunkat. És maguknak a döntéshez sem lesz semmi közük. Amúgy pedig, mégis, hogyan gondolták? Beengedünk mindenkit az idők végezetéig? És ha majd Afrika népessége megnégyszereződik, és egymilliárd ember indul Európába, akkor mi lesz? Zárótűz a partoknál? Addig pedig utánunk a vízözön? Mert bizony ám, a Föld népessége a következő ötven évben ismét meg fog duplázódni (az elmúlt ötven évben egyszer már megduplázódott!), és ez úgy fog megtörténni, hogy csak az európai őshonos fehér rassz produkál szignifikáns népességcsökkenést. Ma például Alsó-Szászországban, maguknál, a termékenységi ráta 0,3! Vagyis ott a fehér nők már konkrétan nem szülnek gyereket!

Csak mi veszítettük el az önfenntartás és a fajfenntartás alapvető ösztönét, ami nélkül nem is lehet fenntartani az életet. És erre a magaféléknek az a válaszuk, hogy fogadjunk be integrálhatatlan, szaporodásra kész és képes, más kultúrájú, vadidegen milliókat, és eresszük rá őket a saját elöregedő, az életképtelenség jeleit mutató társadalmainkra. És az sem számít, hogy ezekkel a milliókkal terroristák érkeznek, mert maguk csak azt képesek makogni, hogy »de hát nem minden migráns terrorista«.

Ha küldök magának egy nagy tál csodálatos csokoládét, és közlöm, hogy mindössze tíz szemet mérgeztem meg belőle, maga mit tesz? Leül a foteljába, s miközben megnézi a tévében, hogy maguk miatt éppen kik haltak meg, belemarkol a csokiba és nekilát, vagy az egészet kidobja a szemétbe?”