Bénító kockázat és háborús veszély: így verné szét az EU működését az ukrán EU-csatlakozás

„Ahogy az a február 14. és 16. között megrendezett Müncheni Biztonsági Konferencián is látható volt, az EU vezetésének nagy része továbbra is magabiztosan kiáll Ukrajna csatlakozása mellett, holott az nemcsak gazdasági és intézményi, hanem komoly piaci és biztonsági kihívások elé is állítaná az Uniót. Elemzésünk második részében a munkaerőpiac és a biztonságpolitika szempontjaiból néztük meg ezeket.

Egy esetleges ukrán csatlakozás esetén a belső piac szempontjából a legnagyobb kockázatot az jelentené, hogy eltolódnának a versenyfeltételek, és ebből tartós feszültségek alakulnak ki a tagállamok között. Jó példa erre a háború alatt bevezetett uniós-ukrán közúti fuvarozási megállapodás, amely engedélymentes átjárást adott, illetve a vámkorlátozások ideiglenes felfüggesztése. Már ez a részleges nyitás is komoly érdekütközéseket váltott ki, több tagállamban kamionos tiltakozások és sztrájkok indultak amiatt, hogy ukrán és más keleti cégek engedély nélkül, olcsóbban tudnak fuvarozni az EU-ban, miközben a költségeik és kockázataik alacsonyabbak. Arra tekintettel, hogy még a legoptimistább forgatókönyv szerint is hosszú évekig kritikus gazdasági helyzetben maradhat, a csatlakozása várhatóan csak kiskapukkal és kivételekkel lenne megvalósítható. Ez önmagában is magában hordozza a konfliktusok sorozatát az uniós együttműködési rendszerben.

Az ügy azért is tekinthető precedensnek, mert megmutatja, hogy már egy átmeneti kedvezmény miatt is gyorsan robbanhat a konfliktus a piaci szereplők között. Ebből adódóan, ha Ukrajna teljes jogú taggá válna, az ilyen kedvezmények logikája automatikusan az egész belső piacra kiterjedne, és a szabályok közötti különbségek kihasználása vélhetőleg sokkal nagyobb léptékben jelenne meg. Ebben az esetben nem egy-egy ágazati vita bontakozna ki, hanem a mindennapi piaci verseny szintjén erősödne fel az árverseny.Ukrajna uniós csatlakozása a migráció és a munkaerőpiac területén is jelentő változásokat hozna. 2025 végén 4,35 millió ember állt ideiglenes oltalom alatt az EU-ban, döntő többségük munkaképes korú ukrán volt. Az Eurostat becslése szerint az érinettek 61 százaléka 18-64 év közötti volt. Az eddigi integrációs tapasztalatok alapján sokan dolgozni akarnak és sokan már foglalkoztatottak is, vagyis a beáramlás munkaerőpiaci hatását a társadalom és a gazdaság gyorsan megérezte. A háború okozta gazdasági és szociális pusztítás miatt a teljes jogú ukrán tagság esetén a már az unióban lévő munkavállalókon túl vélhetően a csatlakozás újabb hullámot indítana el.

Ez különösen akkor fogja majd kifejteni a hatását, amikor a csatlakozás utáni, jó esetben átmeneti munkavállalási korlátozások lejárnak. Az optimista forgatókönyv szerint az akár további 1-2 millió munkaképes ukrán fokozatos belépése mérsékelheti az európai munkaerőhiányt. A pesszimista forgatókönyvben viszont az alacsonyabb bérszintű ukrán munkaerő és egyes uniós munkavállalói csoportok között erősödhet a verseny, főleg az építőiparban, az agráriumban és a szolgáltatásokban, ami bérnyomást, szociális feszültséget és politikai ellenreakciót is kiválthat, különösen az alvállalkozói láncokban. A csatlakozás esetén bevételi és újraelosztási konfliktusok is kialakulhatnak.

Azokban az országokban, ahol már most is nagy az ukrán diaszpóra például Németországban és Lengyelországban, Ukrajna csatlakozása esetén a munkaerőpiaci hatások várhatóan koncentráltan jelennének meg, miközben ezek az államok nagyobb eséllyel tartoznának a nettó befizetők közé is. Egyes számítások szerint mindeközben az unió egészének nettó költsége a 27 tagállam szintjén évente nagyjából 18-19 milliárd euró lenne. EU-kritikus nézőpontból itt ütközik egymással a munkaerő szabad áramlásának ígérete és a hirtelen megjelenő többlet munkaerő-kínálat ára.

Hosszabb távon a beáramlás enyhítheti az elöregedésből fakadó hiányt, rövid távon viszont bérnyomást, kiszorítási hatásokat és versenytorzulást okozhat, különösen akkor, ha az új tagállam tartósan nettó kedvezményezett marad. A döntéshozók erre jellemzően kétféleképpen reagálnak. Az egyik út a szabályok és standardok további lazítása, egyfajta deregulációs »lefelé licitálással«, amivel a piaci feszültségeket próbálják tompítani. A másik út ennek épp az ellenkezője, a kivételek, az átmeneti korlátozások és a mentességek körének bővítése, amelyekkel igyekeznek fékezni a hatásokat. Bármelyik megoldás is kerekedik felül, az egységes piac szabályainak egysége könnyen fellazulhat, és a közös keretrendszert pedig fokozatosan a különszabályok, kiskapuk és eseti alkuhelyzetek válthatják fel.

Ukrajna csatlakozása a belső piaci vitákon túl a biztonságpolitikai és hibrid fenyegetések új dimenzióját is behozhatja. Az orosz-ukrán háború alapjaiban rendezte át az ezzel kapcsolatos kockázati térképet. A háborús feketepiacok, a fegyverek elszivárgásának kockázata és az illegális migrációs útvonalak a szervezett bűnözés és a terrorizmus EU-n belüli mozgásterét is tágíthatják. Az Europol EU-SOCTA 2025 beszámolója szerint a szervezett bűnözés egyre inkább nemzetköziesedik. Ebből adódóan a szervezett bűnözés egyre nagyobb mértékben mesterséges intelligenciát és kriptodevizákat is használ, miközben a konfliktusból származó fegyverfelesleg növelheti az illegális fegyverforgalmat.

Az EU eddigi adatai nem támasztanak alá tömeges fegyverszivárgást vagy Ukrajnából kiinduló embercsempészeti hullámot, de koránt sem biztos, hogy ez változatlan maradnak egy esetlegese teljes körű tagság esetén. Az ukrán csatlakozás esetén az energetika területén is jelentős változások következnének be, ugyanis a kontinens energiarendszerének stabilitása még közvetlenebbül összekapcsolódna az ukrán infrastruktúra állapotával. Ukrajna 2022-ben csatlakozott az ENTSO-E-hez, így egy válsághelyzetben az EU-rendszer elvileg képes lenne sürgősségi villamos energiát juttatni az országba. Ez a kapcsolat ugyanakkor jó eséllyel hosszabb távon nemcsak technikai, hanem politikai és pénzügyi kötelezettségvállalást is jelentene.

A hálózati korszerűsítés, az átviteli kapacitások fenntartása, a csatlakozási pontok fejlesztése és a rendszerüzemeltetés biztonsági tartalékai közös európai feladattá válnának, miközben a konfliktus miatt az ukrán infrastruktúra sérülékenysége várhatóan tartósan magas marad. A szakértői értékelések szerint kedvező esetben a rendszer a többórás áramszüneteket még kezelheti teljes összeomlás nélkül, de egy súlyosabb eseménynél az EU-nak tényleges »back-up« szerepet kellene vállalnia. Ezáltal a Magyarországtól Lengyelországig húzódó összeköttetések, csatlakozási pontok és az ezekhez kapcsolódó finanszírozási igények idővel könnyen állandósuló forrásterheléssé válhatnak. Ennek kapcsán reális, hogy éves szinten több százmillió eurós nagyságrendben merülhetnek fel beruházások a villamosenergia-rendszer fejlesztésére, valamint a kritikus földgázszállítási útvonalak és kapcsolódó infrastruktúra biztonságának erősítésére.”

Nyitókép: Ludovic MARIN / POOL / AFP