Joanna Urbanska kutató a beszélgetés során felhívta arra a figyelmet, hogy az ukrán állam a mai napig nem járult hozzá az áldozatok exhumálásához, így nem tudni pontosan, mennyi lengyel veszett oda a nacionalisták vérengzései során.
A közmédia Ez itt a kérdés című műsorában legutóbb a második világháborús volhíniai vérengzést járták körbe Gulyás István műsorvezető vendégei. A felvezetőben elhangzott, hogy 1943-ban 100 ezer lengyelt gyilkoltak meg az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tagjai.
Bár ez az emberi ésszel felfoghatatlan népirtás több mint 80 éve történt, még mindig vannak ismeretlen körülményei az ukránok által elkövetett gyilkosságoknak. A műsorban megszólalók arra is igyekeztek választ adni, hogy miként él tovább a lengyel néplélekben az ukrán vérengzés, és létezhet-e lengyel–ukrán szövetség.
A beszélgetés elején elhangzott, hogy 83 évvel ezelőtt ezekben a napokban a lehető legbrutálisabb, középkori módszerekkel irtották az embereket a volhíniai térségben, ahol 6 hónap alatt megközelítőleg 100 ezer lengyel veszett oda az ukrán nacionalisták vérgőzös gyilkosságai során.
„Ki lehet beszélni a népirtásokat?” – tette fel a kérdést Gulyás. Joanna Urbanska lengyel kutató, műfordító erre úgy válaszolt, hogy kell, nemcsak lehet. Majd pontosította, hogy nemcsak Volhíniában, hanem Kelet-Galíciában is megannyi áldozatot szedtek az ukrán csapatok. Urbanska felhívta arra is a figyelmet, hogy bár a történészek abban megegyeznek, hogy 100 ezer áldozatról lehet biztosan beszélni, de
a pontos szám azért nem ismert, mert az ukrán állam a mai napig nem engedte meg, hogy exhumálni lehessen az áldozatok földi maradványait.
A kutató arra is rámutatott, hogy egyes szakértők azt sem tartják kizártnak, hogy akár félmillió áldozatot is szedhettek évtizedekkel ezelőtt az ukrán nacionalisták.
Szakály Sándor történész hangsúlyozta, hogy ezeket az ügyeket mindenképp ki kell beszélni „Ha mindig azt akarjuk elhitetni, hogy annak van csak igaza, aki győzött, vagy aki a döntéshozó helyzetben van, az mondja meg, mi az igazság, az egy nagyon szerencsétlen dolog. (...) De kérdés az is, hogy felül tudok-e emelkedni azon, hogy a felmenőimet ilyen brutális, középkori módon gyilkolászták, kivégezték” – tette hozzá.
Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország-szakértő az elhangzottakhoz azt fűzte hozzá, hogy
a 20. századot meg lehetne ragadni a népirtások történeteként”.
Majd azt a kérdést tette fel, hogy az auschwitzi vagy a volhíniai népirtás után az emberiség egyáltalán hogyan tud létezni. „De létezni kell! S ez a rideg számháborúnak tűnő vita azért sem hiába való, – ezért fontos az a mű is, amit Joanna Urbanska és Máthé Áron megalkotott – mert ebből a nagyságrendből láthatjuk annak az indulatnak a mértékét is, ami az ukrán nacionalistákat feszítette Lengyelország ellen”.
A Nézőpont Intézet külügyi igazgatója arra is rámutatott, hogy az, hogy Volhínia kérdését nem beszélték ki, az aszimmetrikussá tette a lengyel-ukrán viszonyokat. „S az akkori lengyel kormányzat vélt taktikai okokból sem mert kiállni magáért, sem a lengyel érdekekért. S ennek nagyon keményen megitta a levét a lengyel konzervatív kormány” – magyarázta Rosonczy-Kovács Mihály.
Máthé Áron történész, szociológus beszélt a Volhínia című játékfilmről. Elárulta, hogy élete során ez volt az egyetlen olyan film, ami után nem tudott aludni.
„A történelem traumák sorozata, az a kérdés, hogy mire alapozzuk az emlékezetünket. Kiket tartunk alapító géniuszoknak, kik a héroszaink, kikre tudunk visszanézni.
Az a szomorú helyzet van, hogy az ukrán radikális mozgalom a két világ háború között kiszorította a mérsékelt ukrán erőket. S onnatól kezdve az a társaság, amelyik harcolt a német és a szovjet megszállók ellen, (...)
az a társaság nyakig benne volt a lengyel kisebbség horrorisztikus lemészárlásában”.
Máthé hozzátette, hogy
lengyel oldalról lenne igény arra, hogy a jó szomszédi viszony érdekében tisztázzák, hogy az említett társaság „nemcsak makulátlan hősökből állt, hanem nagyon sötét gyilkosok is voltak közöttük”
– húzta alá a történész.
A teljes beszélgetést alább tekintheti meg:
A nyitókép korábbi felvétel. A fotón egy hajdani UPA veterán látható Stepan Bandera képe előtt.
Ezt is ajánljuk a témában
Lengyelként, lengyel források alapján világított rá Joanna Urbańska Máthé Áron történésszel közös kötetében Volhínia tragédiájára. De a műfordító reflektált napjaink történéseire is, és választ adott arra, temetni kell-e a magyar-lengyel barátságot.
Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.
A Népszava szerzője nem veszi észre, hogy éppen ő és a hozzá hasonló ukránbarát brüsszeliták azok, akik feladnák függetlenségüket, a szabadság iránti vágyukat.
Összegyűjtöttünk mindent, amit Kijev és Magyar Péterék kapcsolatáról tudni kell. Április 12-én eldől, hogy Ukrajna jelöltjei vagy a magyar nemzeti oldal alakíthat-e kormányt.
Az elnök egy aktmodellt nevezett ki Ukrajna konzuljává a Dominikai Köztársaságban.
„Valami nem tetszik az embereknek Ukrajnában” – fejtegeti a problémát egy ukrán demográfus.
Sándor Fegyir azzal viccelődött, hogy Zelenszkij lesz Magyarország elnöke, és azt jósolta, hogy a Magyarország destabizilására irányuló erőfeszítések fokozódni fognak.
A katonai vezető szerint eljött az ideje a nők kötelező mozgósításának.
A főpolgármester szerint a főváros már most kész egy olimpia szervezésére és nem kellenek új sportlétesítmények.
Ja, hogy kell az uniós mentelmi jog, mert tele vagy bűnügyekkel?
