„Minél többet értünk a saját testünk működéséből, annál inkább a kezünkben marad az irányítás” – különóra a testünkről Kapu Tiborral

Kezdjük egy mítosz lerombolásával. A köztudatban az él, hogy űrhajósnak az mehet, akinek tökéletes a látása, sosem volt fogászati problémája, és gyakorlatilag semmilyen egészségi gond nem szerepel a múltjában. A valóság ennél lényegesen árnyaltabb. Kapu Tibor elárulta, hogy a korrigált látás is elfogadható, tehát szemüveg vagy kontaktlencse viselése önmagában nem kizáró ok. Régi amalgámtömés, gyökérkezelt fog, esetleges gócként viselkedő bölcsességfog azonban problémát okozhat, hiszen az űrbe való felbocsátás nagy mechanikai terhelést is jelent. A kérdés tehát nem az, hogy volt-e valaha gond, hanem az, hogy a jelenlegi állapot stabil és biztonságos-e.

A Hunor – Magyar űrhajós program kiválasztási folyamatában látott számok önmagukban is beszédesek: 247 alkalmas jelentkezőből lépcsőzetesen szűkült a mezőny. Itthon a Semmelweis Egyetem végezte a rendkívül részletes egészségi felméréssorozatot, Tibor szavaival élve azon a nyáron valószínűleg ők voltak az ország legalaposabban kivizsgált emberei. 

Az űrrepülés hajnalán a test egészsége volt az elsődleges: akkor még azt kellett megtanulni, hogyan viselkedik az emberi szervezet odafent. Ma már sokkal többet tudunk erről, és mivel hosszabbak a küldetések, nagyobb a fókusz a jól működő csapatokon és a tudományos munkán, tovább tart a bezártság, sokkal nagyobb figyelmet kap az űrhajósokat érő mentális terhelés. Ezért lett kulcskérdés a pszichés alkalmasság. Ez fontos üzenet lehet nekünk is a Földön:

Önismeret, kontroll, edzésterv 

A felkészülés hosszú, fegyelmezett munkával kezdődik. Tibor beszámolója szerint az űrhajósoknak hathetente volt kontrollvizsgálata, és közben kifejezetten intenzív edzésprogramot végeztek. A másik érdekes gyakorlat a NASA megközelítése. Az évente esedékes felmérések között nagyfokú önállóságot kapnak az űrhajósok: természetesen kérhetnek támogatást, edzőt, tervet a felkészüléshez, de a mindennapi felelősség az övék. Számomra ez az egészségértés egyik csúcspontja. Védőhálóként végig ott van egy jól működő rendszer, de a feladatokat nem végzi el helyetted: az egészséged irányítása végső soron a saját kezedben marad. 

A felbocsátásról legtöbbünknek a lenyűgöző látvány jut az eszébe, de egészségi szempontból a kulcskérdés a testet érő terhelés. Jöjjön egy kis fizika!

Az is fontos részlet, hogy a felbocsátás nem egy „rázós” élmény, hanem egyre növekvő, nagyon erős, intenzív gyorsulás. Nincsenek kiszámíthatatlan döccenők, viszont van masszív hanghatás, rezgés és folyamatosan növekvő terhelés. Ilyenkor a legegyszerűbb mozdulatok is rendkívül energiaigényessé válnak: ilyen mértékű gyorsulás mellett az ember már a kezét sem emeli fel feleslegesen. Ezek azok a pillanatok, ahol a fegyelem szó szerint biztonságot és megspórolt energiát jelent.

A podcast egyik legérdekesebb része volt, amikor a súlytalanság első időszakáról beszélgettünk. Tibor mesélt az úgynevezett space motion sicknessről, amit magyarul leg­inkább űrbeli mozgásbetegségnek fordíthatunk: a fenti állapot a tengeribetegséghez hasonló rosszullétet okozhat. Erre az űr­hajósok készülnek, és célirányosan megválasztott gyógyszereket tartanak a kezük ügyében. Itt is jól látszik, hogy az űrutazás milyen precíz egészségügyi felkészülést igénylő folyamat.

Nem véletlen, hogy a magyar program tudományos fókuszában is kiemelt helyet kaptak az élettani és biológiai kísérletek: a huszonöt magyar kísérlet jelentős része az emberi test alkalmazkodóképességét, a keringési, idegrendszeri és sejtszintű változásokat elemezte.

Egy másik érdekes tényező az egyensúlyrendszer. A belső fül struktúrái, amelyek a gyorsulásérzékelésben alapvető szerepet játszanak, súlytalanságban más ingereket kapnak. Az agynak újra kell tanulnia a jelek értelmezését. Ezért van jelentősége a lassú, megfontolt mozgásnak az űrben töltött első időszakban. Ez nem ügyetlenség, hanem adaptáció. Lenyűgöző, hogy az emberi test milyen elképesztő módon képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez!

Később hátfájás is felléphet, mivel súlytalanságban a gerinc görbülete kiegyenesedik, és ez fájdalmat okozhat.

Ha ezt átlátjuk, sokkal jobban megértjük a mozgásszervi panaszok okait, az alvás szerepét, a rehabilitáció folyamatait és azt is, miért nem lehet minden problémát fájdalomcsillapítóval elintézni.

Visszatérés és rehabilitáció

Az űrutazás egészségi vonatkozása nem ér véget a visszaérkezéskor, ott kezdődik a második felvonás. A visszatérés dinamikus szakasza tíz-tizenkét perc, és ez is jelentős megterheléssel jár, hiszen ezalatt óránkénti 28 ezer kilométeres sebességről kell biztonságosan visszalassulni. Ezután következik az, amit a külső szemlélők ritkábban látnak: a szervezetnek újra kell tanulnia a gravitációt.

A rehabilitációban az egyik fontos feladat az egyensúly helyreállítása. Nem átvitt értelemben, hanem szó szerint: a cél, hogy ne kezdjen el forogni a világ egy-egy hirtelen fejmozdulatnál.

Ebben az esetben is világosan látható, hogy a leépülés gyors, a visszaépülés lassú. Egy űrutazás során az izomvesztés elkerülhetetlen, és bár egy rövid misszió során a terhelés más, mint egy hosszú küldetésnél, a visszaépülés így is időigényes folyamat. Ez mindenkinek ismerős lehet, aki már próbált műtét, betegség vagy hosszabb inaktivitás után visszatérni a korábbi teljesítményéhez. A test alkalmazkodik, de időt kér.

Mit tanulhatunk mindebből a Földön?

Az űrhajósok esetében a fogászati és hallásvizsgálat, a látás ellenőrzése, a szoros kardiológiai kontroll, a megfelelő edzésterv, a tudatos táplálkozás mind ugyanarról szól: nem a problémával való találkozás pillanatában kezdünk kapkodni, hanem előre gondolkodunk.

A másik szempont, hogy a mentális egészség nem mellékes, hanem a rendszer fontos része. Csapatmunka, bizalom, nyitottság, a megterhelő helyzetek higgadt kezelése, a bizonytalanság elviselése – ez egy munkahelyen, egy családi krízisben vagy egy hosszú rehabilitáció idején ugyanígy működik. 

Harmadikként pedig azt emelném ki, amit az egészség­értéssel kapcsolatban régóta próbálok átadni: minél többet értünk a saját testünk működéséből, annál inkább a kezünkben marad az irányítás. Az űrben ez a küldetés sikerének a feltétele. A Földön pedig a jobb életminőség és a nagyobb biztonság alapja.

A nyitóképen Kapu Tibor fizikai jelenségeket demonstrál az űrből középiskolásoknak tavaly júliusban. Forrás: MTI / Hunor