A podcast egyik legérdekesebb része volt, amikor a súlytalanság első időszakáról beszélgettünk. Tibor mesélt az úgynevezett space motion sicknessről, amit magyarul leginkább űrbeli mozgásbetegségnek fordíthatunk: a fenti állapot a tengeribetegséghez hasonló rosszullétet okozhat. Erre az űrhajósok készülnek, és célirányosan megválasztott gyógyszereket tartanak a kezük ügyében. Itt is jól látszik, hogy az űrutazás milyen precíz egészségügyi felkészülést igénylő folyamat.
Nem véletlen, hogy a magyar program tudományos fókuszában is kiemelt helyet kaptak az élettani és biológiai kísérletek: a huszonöt magyar kísérlet jelentős része az emberi test alkalmazkodóképességét, a keringési, idegrendszeri és sejtszintű változásokat elemezte.
A felbocsátás után körülbelül fél órával Tibor a nyelve zsibbadását és duzzadását, majd fokozódó szemnyomást érzett, aminek a hátterében a fluid shift, vagyis a folyadékátrendeződés állt: a testnedvek a felsőtest, különösen a fej felé tolódnak, ödémásodás, puffadt arc, fejfájás alakulhat ki.
Egy másik érdekes tényező az egyensúlyrendszer. A belső fül struktúrái, amelyek a gyorsulásérzékelésben alapvető szerepet játszanak, súlytalanságban más ingereket kapnak. Az agynak újra kell tanulnia a jelek értelmezését. Ezért van jelentősége a lassú, megfontolt mozgásnak az űrben töltött első időszakban. Ez nem ügyetlenség, hanem adaptáció. Lenyűgöző, hogy az emberi test milyen elképesztő módon képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez!
Később hátfájás is felléphet, mivel súlytalanságban a gerinc görbülete kiegyenesedik, és ez fájdalmat okozhat.