A végvári dicsőséget felidézni politikai botrány?

„L. Simon László kulturális örökségvédelemért felelős államtitkár olyan nyitóbeszédet tartott egy végvári hagyományőrző fesztivál, a kilencedik alkalommal megrendezett Tatai Patara megnyitóján, amely a törökök számára állítólag sértő volt, merthogy az ünnepi beszédében »rabságnak, vallási háborúnak, megszállásnak nevezte a török uralmat Magyarországon.«

(…)

Ez nem valami eredeti megállapítás, elég felütni bármelyik történelemkönyvet, számszerűsítve megtalálható benne, hogy milyen következményekkel járt a 150 év, amikor az ország harmada kiszakadt Európából, és egy muszlim birodalom megszállása alá került, másik két harmadában pedig csak durván megfogyatkozva, a legnagyobb veszélyek és nehézségek között maradhatott fenn egyáltalán a magyarság állami létezése. Az ország közepén a települések kétharmada teljesen megsemmisült, a visszafoglalás után úgy kellett a vadonban, a mocsárban civilizációt teremteni, mint Amerikában a gyarmatosoknak. A török korban került legközelebb a magyar nemzet a megsemmisüléshez. A török megszállás következménye az ország középső részének elnéptelenedése, a kora újkori európai fejlődésből való kiszakadás, az évszázados elmaradottság a fejlett Nyugathoz képest. A török kor következménye Trianon.

A hvg.hu úgy látja, hogy L. Simon a beszédével »újraértelmezte a török kori történelmet«. Pedig nehezen tudnék ennél hagyományosabb értelmezést kitalálni. Gárdonyi Géza, esetleg, megvan még a hvg-nél valakinek? Arany János, Szondi két apródja? Zrínyi Miklós, Szigeti veszedelem?”