„Hamarosan a saját bőrömön is tapasztalni kezdtem, amit addig csak olvastam. Szereztem két diplomát, állást kaptam, ám gratuláció helyett sokan csak sandán néztek: nem inkább gyereket kellene szülni? Minek kell ennyit dolgozni? Vigyázz, senki sem szereti a karrieristákat!
A helyzet az elmúlt több mint tíz évben sem lett jobb. Magyarország miniszterei között egyetlen nő sincs, mert a kormányfő szerint nem bírnák, és egyébként sem jelentkeznek a feladatra. Éppen a minap okozott megütközést, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 31 újonnan választott rendes tagja között csak három nő van, a 26 levelező taggá választott tudós között pedig egy sem. Körülöttem sem változik semmi: múlt héten meghívtak egy sajtóbeszélgetésre az amerikai elnökválasztás témájában. Közel húszan ültük körül az asztalt, én voltam az egyetlen nő.
Éppen ezért óriási dolog, hogy Hillary Clinton az amerikai demokrata párt elnökjelöltje. Ő az első nő, akinek valódi esélye van arra, hogy a világ vezető hatalmának élére kerüljön. Ha megnyeri a novemberi elnökválasztást, akkor a világon sok millió kislány minimum négy évig azt látja majd a tévéhíradókban, hogy egy nő vezeti a föld legerősebb hadseregét. A világ vezetőinek csúcstalálkozóin rá figyel majd mindenki. A Clinton esetleges elnöksége alatt felnövő gyerekeknek már senki nem meséli be, hogy a nők igazából nem is akarnak miniszterek lenni.”