Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva

„Neal Stephenson aligha ír blockbustert. Neal Stephenson egyáltalán nem ír blockbustert. Neal Stephenson kitalálja, hogy szétesik a Hold, és egyszerűen levezeti a következményeit. Mint egy vaskos, dramatizált vészhelyzet-forgatókönyv egyenesen a NASA fiókjából. Ezekben a pillanatokban brillírozik, mintha az égvilágon mindent tudna robotikáról, telekommunikációról, nemzetközi politikáról, űrprogramokról, és így tovább. Szereplői pedig úgy beszélnek ezekről hosszas párbeszédekben, mintha a világ legélvezetesebb dolga lenne egy lánc fizikai viselkedését másfél oldalon keresztül taglalni. Ha valamihez a szereplők nem értenek, Neal Stephenson magabiztosan, megnyugtatóan leírja három sorban, hogy az adott szereplő biztosan utánanézett a Wikipédián vagy YouTube-on a témának. Legalább. Ilyenkor Neal Stephenson megragadja a nyitott könyv két lapjának a szélét, kidugja a fejét, és az olvasójára kacsint, hogy talán neki sem ártana utánanéznie a Wikipédián vagy a YouTube-on a témának, ha követni szeretné a továbbiakban a szexszel, veszekedéssel és egzisztencialista bávatagsággal központozott párbeszédeket.

Amikor viszont tényleges karakterfejlődést, cselekményt, valahová tartást kezdenénk várni, olyankor Neal Stephenson egyszerűen lelép. Hiába pörgetem a lapokat, rázom a könyvet, ilyenkor teljesen felkúszik valami üregbe, ami valószínűleg egy huszonharmadik századi katedrális hologramkönyvtárába van befúrva, ahol meggyőződésem szerint a következő könyvének témáját kutatja, és nem a szépirodalmi részlegen.

Megrendítő, sőt talán megszégyenítő, mennyire alapos munka a Seveneves, ha tizedennyi tudással írna meg valaki egy ilyen témát, akkor is az lenne. Ízig-vérig spekulatív irodalom, és ezt így szó szerint kell érteni: nem foglalkozik azzal egy pillanatra se, hogy karakterei szerethetőek vagy sem, cselekménye érdekes-e, vagy sem, hogy kellenek-e dramaturgiai ívek, pontok, lélegzetvételek – ezeket vagy kitermeli magától a túlélésre berendezkedett társadalom tudományos programja, vagy nem. Időnként apró ecsetvonásokból megismerjük a szereplők múltját, vágyait, de ennek a könyvnek nem ez a legfontosabb feladata.”