Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
A Marvel legújabb mozija nem újítja meg a szuperhős filmek műfaját, de még így is több, mint egyszerű iparosmunka. Spoilermentes kritikánk a Polgárháborúról.
„Sajnos azonban nem mindenkire jut egyformán idő, így néhányuk a háttérbe szorul. Míg Sólyomszem vagy Hangya esetében ez kevésbé zavaró, addig a teljes újonc Pókembernél már inkább. Tom Holland nagyszerűen hozza a karaktert és már most az eddigi legjobb filmes verziója a hősnek, azonban a film lényegi történetéhez nem ad hozzá a jelenléte, ami nagy kár, mert a film eleji építkezés helyett (vagy mellett) kaphatott volna ő is egy kicsit több teret. Szerencsére a másik újoncot - T'challát - sokkal jobban integrálták a filmbe. Bár a háttértörténetéről nem sokat tudunk meg, a karakter motivációi egyértelműek és a történetnek végig szervesen része, amivel jól megalapoz a nemsokára érkező önálló filmjének is.
Nem lett tökéletes film a Polgárháború, de azzal, hogy bátran épített az eddig filmek történéseire (jobban, mint eddig bármelyik másik Marvel film) és a karakterekre sikerült jóval többnek lennie egy egyszerű iparosmunkánál. Az íróknak sikerült elérniük, hogy törődjünk a karakterek sorsával, ráadásul mindezt úgy, hogy a film nemcsak az egyébként rendkívül pörgős akciójelenetek és vicces beszólások idejére szórakoztató, hanem a zsánertől kevésbé megszokott üresjáratok idején is. A film sötétebb témái (kétségkívül ez az eddig legkomorabb Marvel mozi) nem mennek az egész rovására és bár A tél katonáját nem múlja felül, de ahhoz nagyon közel végez a képzeletbeli ranglétrán.”