Gondolatok néptáncról – Násztánc ürügyén

„A Násztánc létrehozói a tekintetben jogosan gondolhatják alkotásukat korszerű produkciónak, hogy az minden ízében eltér a hagyományos folklór-összeállításoktól, sőt, kifejezetten kortársszínházias előadás, amennyiben irodalmi alapja van (egy nagy költemény), és lazán szerkesztett, de követhető narratív szál mentén haladva, szimbolikus tartalmakat jelenít meg elvontan. Még azt is megkockáztatom, hogy ez a fajta absztrahálás sokaknak még ma is kifejezetten modernnek számít, de azért tudnunk kell: a színházi korszerűség hasonló eszközeit hazánkban is minimum negyven-ötven éve jól ismerjük (sőt: annak eredői több mint száz évre is visszamutatnak). A tánc- és mozgásstílus mellett (még ha pantomim, szalontánc, diszkó, rap és break dance is megjelenik a darabban) a látványvilág és a kísérőzene zene »mai« hangzásai sem éppen napjaink művészetének kortárs trendjébe illeszkednek, és ami szintén észrevehető: mindezek alkalmazása mintha nem belső (hiteles alkotói) motiváltságból fakadna, vagyis mintha nem a témához egyedien adekvát komplex tánc- és színházi nyelven szólalna meg az előadás. Mondjuk ki: a Násztánc formálisan korszerű.

Az újabb kérdés az: szükség van-e »csak« formálisan korszerű néptánc-előadásokra? Vagy: van-e létjogosultsága egyáltalán a fontolva haladásnak? Véleményem szerint van. A Násztánc tulajdonképpen összegzi az elmúlt évtizedek jó néhány néptánc-korszerűsítési törekvését, »kasszát csinál«, mely egy újabb ürügyül szolgál az éneklésre, a muzsikálásra és a táncra. Mindez tulajdonképpen könnyen unalmasnak is minősülhetne, ha a formálisan korszerű keretek között újabb ürügy révén megszülető produktum – kicsit sem mellékesen – nem képviselne (több évszázad alatt érlelődött) kitűnő, egyedi művészi minőséget. Zenében, énekben, táncban. Az aktuálisan prezentált, professzionális népművészetnek ez a titka: az alapanyaga olyan jó minőségű, hogy a már unalmasnak számító interpretálása sem tud igazán unalmas lenni. De ez a csapdája is: mindig van lehetőség visszamenni az alapokhoz (ez mindig hasznos is, és mindig akad rá akceptálható igény), de miközben például a néptáncosok megfontolva-haladgatva őrzik-dédelgetik tiszta forrásból merített-gyűjtött kincseiket, a világ fénysebességgel elszáguld mellettük.”