Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Laci bácsikon és egészen fura gasztrokultúrájukon rötyögni semmivel sem jobb, mint prolizni. Lévén ugyanaz.
„Laci bácsikon és egészen fura gasztrokultúrájukon rötyögni semmivel sem jobb, mint prolizni. Lévén ugyanaz. A »kívülállóknak« a proli-, panel-, kádári-, mackónadrágos, suhogós melegítő, roncsfilmes, pacalpörköltös melós, suttyó, mucsai, stb. világ étkezik úgy, ahogyan a Laci bácsik főznek, ők azok, aki megnézik mikor, mit, mennyiért, akiknek a legkisebb is számít, Tesco.
Korábban próbáltuk felmutatni a saját kultúrharcukból és mentális akolmelegükből nem mozdulóknak, hogy melyek azok a kulturális kirekesztő gyakorlatok, amiért sok honfitársunk a tőlünk is távol álló megoldást választja nem csak saját, hanem közös problémáinkra.
A gasztroforradalomnak nevezett fogyasztási gasztropornógráfia nem is érdemelne ennyi szót, ha a 444.hu cikk szerzője ne gondolná úgy, hogy nevetség és szégyen tárgyává kell tenni az olyan népszerű ételeket, mint a kárpáti borzaska, és persze az is méltánytalan, ha valaki olcsón merészel sokat enni. Mindezt teszik annak ürügyén, hogy közvetve is meghurcoljanak egy jóhiszemű, saját közösségében elismert embert.
Holott nyilván az online újságíró is egy demokratikus, szolidáris és igazságos Magyarországon kíván élni. Csakhogy ez nem lehetséges anélkül, hogy fel- és elismernénk mások fájdalmait, félelmeit és tisztelnénk hagyományaikat, akár saját ízlésünktől távol álló kultúrájukat.
Ezzel azonban minden tekintetben ellentétes a fogyasztási és kulturális kiváltságok fenntartását szolgáló narratíva, a még csak nem is gonzó-újságírásba oltott cinizmus.”