Tévút az államfő megtámadása, Sulyok Tamás személyes megítélése lényegtelen

„Kénytelen vagyok azonban szóvá tenni két azonnal felsejlő problémát. Az első az a látványos ellentmondás, amely a beszéd az előbb általam dicsért része és azon szakasza között húzódik, ahol végrehajtó hatalom frissen megválasztott vezetője durván nekitámadt a köztársasági elnöknek, Sulyok Tamásnak.

Gyávának és hazugnak nevezte az elnököt ebben az emelkedett és ünnepélyes pillanatban, teljesen elfelejtve azt, hogy ez a fellépése szöges ellentétben áll azzal, amit a mondandójában más helyen kiemelt, nevezetesen hogy „pártállástól függetlenül ugyanúgy szerethetjük a hazánkat”.

Évtizedek óta fellépek a hazai közélet egyre elhatalmasodó gyakorlata ellen, ahol a résztvevők válogatott sértéseket vágnak egymás fejéhez, mind a Fidesz, mind az egykori ellenzék oldaláról. (Az elmúlt néhány évben nem akadt olyan ülésnap az országházban, hogy legalább egyszer ne hazaárulózott volna valamelyik oldal.) Miniszterként, képviselőként és írások szerzőjeként is számtalanszor szóvá tettem, hogy akkor indul majd el Magyarország igazán a felemelkedés útján, amikor a másik politikai oldalt nem ellenségnek, bűnözőknek és hazaárulóknak tekintjük, hanem olyan ellenfélnek, akik tiszteletet érdemelnek. A kabinet vezetője által e kérdésben megütött hang sajnos folytatása annak a sértegetésekre építő destruktív politikai kultúrának, amelyik az elmúlt bő két évtizedben itthon meghonosodott. Ideje lenne ennek is sürgősen hátat fordítani, ezért talán érdemes lenne megfogadni a saját tanácsát a kormányfőnek és bekopogni Sulyok Tamáshoz a megértés szándékával.

Annál is inkább, mert továbbra is csak azt tudom mondani, hogy tévút az elnök támadása.

Nem Sulyok elnök úr személyes megítéléséről kell ilyenkor véleményt mondani, hanem az elnöki intézménynek illendő helyből tiszteletet adni.”

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert