„Az önkény és az akarnokság korszakába lépünk” – Magyar Péterék a klasszikus demokráciát várhatóan kiiktatják a mindennapokból

A 444 már készíti elő a terepet. Mutatja, Magyarék hogyan akarnak megszabadulni a közjogi méltóságoktól, ha önként nem akarnak lemondani. Már a szóhasználat is bizarr. Megszabadulni. A sillabusz azt írja, hogy a „megszabadulni” kifejezés alapvetően azt jelenti, hogy valamilyen tehertől, kényszertől, korlátozástól vagy kellemetlen dologtól szabadul meg valaki. 

Ha másban nem, hát abban, hogy amint a nevében is benne van: jogot használ. Ami tervezhetővé, kiszámíthatóvá teszi az egyének, a társadalom életét. Ha annak megvannak a feltételei, akkor pedig olyan terepen is gyakorolja a hatását, ahol már az alkotó nincs hatalomban, nem tudja személyes jelenlétével nyomatékosítani, hogy a jogrend szent és sérthetetlen. De hiszen 

Ha pedig választások révén jön egy új a hatalom, ami a demokrácia természetes rendje, akkor ő kerül abba a pozícióba, hogy a fennálló jogrendet annak alkotmányos szabályai szerint betartva megváltoztassa. A maga idejében, persze. 

Csakhogy itt a bökkenő. Magyar Péter már a győzelem utáni első sajtótájékozatatóján kijelentette Sulyok Tamás köztársasági elnökkel kapcsolatban, hogy 

A jogászkodás ebben az olvasatban úgy hat, mintha valaki bűvészkedni akarna a joggal. 

Pedig ha valamikor, akkor ilyen helyzetben nem lehet „jogászkodni.” Követni kell a szigorú előírásokat. Hiába van valakinek kétharmados felhatalmazása, a jog az jog. 

Persze akkor, ha valakinek olyan tanácsadói vannak, mint például Fleck Zoltán jogtudós, akkor könnyen elveti a sulykot, és átnyúl a hatályos jogszabályok felett. Fleck Zoltán korábban egy Tisza Sziget-rendezvényen arról beszélt: ha Magyar Péter nyerné a választásokat, akár 

Durva, nem? Szóval ő lehet Magyar Péter jogászkodásának éceszgébere, ha tetszik, jogi kijelentéseinek tollbamondója. 2022-ben, Márki-Zay idejében még feles törvénnyel akart Alaptörvényt módosítani, és a baloldali elemzők közül senki nem vette a fáradságot, hogy az orrára koppintson, mondván, ennek már a gondolata is abszurd.

Ha pedig ragaszkodunk a jogszabályhoz (márpedig miért ne tennénk, hiszen azért vannak), akkor, mint arra Lomnici Zoltán emlékeztetett, rendkívül kockázatos Magyar Péter azon szándéka, hogy a jelenlegi köztársasági elnököt mandátumának lejárta előtt elmozdítsa. Csak akkor van mód a visszahívásra, ha annak a jogszabályi feltételei fennállnak. Ahogy korábban írtam, Pokol Béla jogtudós, volt alkotmánybíró Facebook-posztjában aláhúzta, az államfőt a megválasztott miniszterelnök legitim módon kritizálhatja még nyilvánosan is, az okok megjelölésével, de 

„Ezt megteheti a konkrét okok megnevezésével az Országgyűlésben, az erről szóló hatályos alkotmányos szabály, az Alaptörtvény 13. cikkének (2) bekezdése alapján hivataltól megfosztását kezdeményezve, majd az ezt jóváhagyó 2/3-os országgyűlési határozat alapján az erről döntő Alkotmánybírósághoz fordulva egy beadványban. De enélkül megtenni ezt a lépést már az alkotmányos szabályok megsértését jelenti.”

Szintén bölcs módon nem tette kockára az ország nyugalmát Medgyessy Péter miniszterelnök, megvárta Mádl Ferenc köztársasági elnök mandátumának lejártát, Gyurcsány Ferenccel egyetemben.

Magasról kezdik. Azt írják, hogy április 12-én egyértelmű és széles körű felhatalmazást kapott az új többség az alkotmányos demokrácia helyreállítására. Erre nyugodtan mondhatjuk, hogy 

Erre ékes példa a választás maga, ahol a Fidesz, Orbán szavaival élve: földrengésszerű vereséget szenvedett. Lehet-e az ellenzéknek nyerni ott, ahol nincs demokrácia?

Ennek ellenére arra kell számítani, hogy a klasszikus demokráciát lényegében kiiktatják a mindennapokból. Csak szavakban hivatkoznak rá. Erre kell számítani, mert – szintén a volt kormányfőt idézve – 

Hogy ennek van-e ellenszere? Igen, van! 

A legfontosabb a nyilvánosság, a vélemény hangos, nyílt képviselete. Békésen, gyűlölködéstől mentesen, de következetesen. 
 

(Fotó: Fabio Cimaglia, MTI/MTVA)