A kettős mérce bajnokai

„És ha csak ennyi lett volna, nem is vesztegetnék rájuk több szót, mert a mi kis demokráciánkban a hülyeség alapvető emberi jog. Az viszont már nem, hogy egy frusztrált, beszédhibás suhanc püspöknek öltözve gúnyt űzzön a szentmiséből. Engem nem érdekel, ki mint számol el a lelkiismeretével, amikor odaáll a magzati életet semmibe vevő lelketlen gazemberek társaságába. Viszont – főleg ha liberálisnak, a szabadságjogok élharcosának tarja magát – tartsa be a játékszabályokat, és ne feszítse túl a húrt: érveljen az abortusz korlátozatlansága mellett, de ne törölje bele a lábát a másként gondolkodókba! Egy gyors közbevetés: jó múltkorában fültanúja voltam egy groteszk beszélgetésnek két feminista között. Az egyik, mint kiderült, vegán volt, tehát olyan ember, aki nem fogyaszt állati eredetű terméket. Például tojást sem, mert abból lesz a kiscsibe. A disputa viszont nem erről szólt, hanem a nő sérthetetlen önrendelkezési jogáról, amibe szerintük magától értetődően beletartozik az abortusz. Következetességből jeles. Gratulálok! De térjünk vissza a lengyel nagykövetség elé!

Hősünk, a tolerancia jelmezes bajnoka tehát istentiszteletet rögtönzött a közönségének. Homályos tekintettel és bárgyú vigyorral az arcán erőlködött latin szavak után kutatva emlékei közt. Talán valamelyik filmben látta, hogyan vetettek keresztet a második vatikáni zsinatig – mert hahó, lassan fél évszázada nincs In nomine Patris, csak Atya, Fiú és Szentlélek. Sebaj. A demonstrálók jól szórakoztak, és sietve álltak sorba, hogy a »püspök« abortusztabletta feliratú zacskójából előhúzott fehér cukorkával megáldoztassa őket. »Ez az Úr teste!« – mondta minden egyes alkalommal. A szivárványos zászló alatt meg röhögött a nép. Hát igen. Így kell küzdeni az elfogadásért.

A színjátékról egy-két újságcikk beszámolt ugyan, de a keresztény és konzervatív közösség részéről ez is, mint az összes többi támadás általában, erélyes válasz nélkül maradt. Egyedül az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökének és egy magánszemélynek jutott eszébe, hogy lépni kellene, mert nem lehet örökké hagyni, hogy újra és újra feltöröljék velünk az utcát. Ha a magukat liberálisnak mondó civil, félcivil vagy álcivil szervezeteknek szól be valaki, rögtön ott áll mellettük a TASZ, a Helsinki Bizottság, az Amnesty meg egy sor (vagy inkább sok Soros-) szervezet.”