A nyugat-európai szerkesztőségekben manapság mindent fekete-fehérben látnak: csak Moszkva és Brüsszel közül lehet választani, kvótákat lehet alkalmazni vagy falakat építeni, menekülteket befogadni vagy kitaszítani. Az ember csak jó vagy rossz lehet, liberális vagy illiberális, demokrata vagy tekintélyelvű, mérsékelt vagy szélsőséges, ateista vagy vallási fanatikus, a transzneműek jogait felkaroló vagy a másságot elutasító. Nincs többé átmenet, nincsenek komplex módon gondolkodó emberek. Nincs többé vita, nincs hozzászólási lehetőség. A vitát végleg lezárták.
Az amerikaiak demokraták, a németek befogadók, a svédek toleránsak, az olaszok macsók, az osztrákok valaha barátságosak voltak, most már fasiszták, mi, magyarok pedig visszatértünk a ’30-as évek sötét bugyraiba, ahonnan nincs már számunkra kiút. Kiírtuk magunkat a demokratikus országok sorából, a jogállamiságból, a fékek és ellensúlyok rendszeréből. Bármit jelentsen is ez.”