Batman Superman ellen – Remegő térdekkel nehéz találatot bevinni

„Superman, az örök cserkész jóval egyszerűbb és kiszámíthatóbb eset, szerinte Batman túl radikális és nincs ínyére, hogy a törvényen kívül operál, ezért Clark Kent-ként az újságja hasábjain próbálja felvenni ellene a harcot. És nagyon szereti Lois Lane-t meg a mamáját. Ennyi, de ezzel persze már lehet dolgozni, itt jön a képbe Lex Luthor és Jessie Eisenberg egyébként jól eltalált alakítása, amit csúnyán aláás a papírvékony karakterbemutatása. Lex ezúttal nem hideg és számító, látszólag inkább egy kissé zakkant, unatkozó internetmilliárdos, aki jó bulinak tartja egymás ellen hergelni főhőseinket. Minden valamirevaló szuperhősfilmnek kötelező eleme egy főgonosz, akit szeretünk utálni. Érthető motiváció és minden háttér nélkül Lex azonban súlytalan és felejthető.

Ezzel pedig elérkeztünk a film leggyengébb pontjához, a forgatókönyvhöz. Nolan trilógiája ebben a tekintetben elég magasra tette a lécet, különösen a Sötét Lovaggal, ezért roppant szomorú, hogy az abban közreműködő David S. Goyer és a BvS-hez később becsatlakozó Chris Terrio (Ben Affleck házi forgatókönyvírója) ennyire gyenge, saját súlya alatt roskadozó, logikai buktatókkal és tátongó lyukakkal teli könyvet tudott csak letenni az asztalra. Egymást érik a legelemibb történetmesélési bakik, nem akarom lelőni azt a kevés meglepetést, amit a film a nézőinek tartogat, ezért részletekbe nem megyek bele, de senki ne várjon összetett, koherens történetet.”