„Szerencsére egyáltalán nem lett túl sok, sőt… mindenki remekül működött Alfredtől kezdve Lex Luthoron át egészen Doomsday-ig. Mi több, Superman, Batman és Wonder Woman között kialakult az a fajta kémia, ami elkél majd a későbbiek során, hogy elvigyék a hátukon az alkotásokat. Mind Henry Cavill, mind Ben Affleck, mind pedig Gal Gadot meghálálta a bizalmat és lubickoltak a szerepükben. A hibát ott követték el, hogy féltek elindulni a készítők. A film eleje ugyanis döcögött, a jelenetek sokszor egymástól függetlenül követték egymást, ami olyan érzést adott, mintha Snyderék csak gyorsan le akarták volna tudni az egész felvezetős hercehurcát. Pedig az egész film erre épült, az elején azonban mégsem éreztek rá arra, hogyan is kéne zökkenőmentesen felvezetni a két gigász ellentétét a vászonra. Ez némi keserű szájízt ugyan adott, de végül kárpótoltak mindenért. Snyder és a Warner odatették magukat, a jutalom pedig nem maradt el.
A Batman v Superman önálló filmként talán sosem lesz a legjobb, de annyi már most biztos, hogy annyira gyorsan még senki nem épített képregényes univerzumot, mint a Warner és Snyder. Eddig kicsit kapkodónak tűnt az egész DC-projekt, de most érték el a készítők azt a szintet, amikor meg lehet pihenni, és be lehet hozni a felvezetett hősöket. Várunk rájuk, várunk arra, hogy a főszál mellett a háttértörténetek is hozzáadják a maguk plusz adalékát az összképhez, hogy még szebben ragyogjon a sok csillag az égen. 9/10”