„Rosszul lőtték be a kampányt. A párt nem szólított meg senki mást, csak a biztos MKP-választót. A többit ellenségként kezelte, vagy nem is törődött vele. Pedig politológiai alapvetés, hogy a potenciális új választóhoz kell szólni, nem azokhoz, akik amúgy is a karámban vannak. Ilyen elbaltázott kampánya még nem volt az MKP-nak. Azzal a simán hazug szlogennel, hogy Közös akarat. Miközben mindenki látta és tudta, hogy nincs közös akarat.
Berényi Józsefben több volt. A környezete használta el őt. Úgyhogy a pártnak elsősorban ettől a környezettől kell megszabadulnia. Nem elég az elnök lemondása, mert ő valamilyen szinten áldozat. Hiába lesz új elnök, hiába próbálják meg hangoztatni majd kívülre az összefogás és az újítás lehetőségét, ha a távozó elnök környezete marad.Ha az MKP komolyan gondolja, hogy valaha még a nagypolitikában akar működni, akkor a kritikán nem megsértődni, hanem gondolkodni kell. A szlovákiai magyarságon belüli ellenségkeresést abbahagyni.”