„A magyar miniszterelnök és neje 2016. március 6-án Bakuban megkoszorúzza Hejdar Alijev szovjet Politbüro-tag és KGB-tábornok sírját. Ebben itthon egy józan megfigyelő már semmi rendkívülit nem talál, hiszen a hazai keresztény-konzervatív kormányzat már kilencszer utasította vissza a hazai kommunista titkosszolgálati archívumok megnyitására vonatkozó LMP-s javaslatot. Miért is kellene finnyásak lennünk, ha miniszterelnökünk éppen egy szovjet diktátor sírjánál rója le a magyar nemzet kegyeletét? Mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy Orbán cselekedete a szégyenen kívül nem sok haszonnal kecsegtet, Azerbajdzsán ugyanis január végén az államcsőd szélére sodródott. (...)
Bakuban a politika és a gazdaság összefonódása talán még a hazainál is erősebb. Egészen varázslatos növekedést tudnak elérni egyes építőipari cégek. Azerbajdzsánban például három évvel ezelőtt megalapítottak egy céget összesen 15, azaz tizenöt dollár alaptőkével, ez a cég mostanáig mintegy 16 millió dollárnyi építőipari közbeszerzést nyert el. Nos, erre a bámulatos teljesítményre még egy hazai gázszerelő is nagyot csettintene.
A magyar miniszterelnök 2014 novemberében a kétoldalú stratégiai dokumentum aláírásakor a Parlamentben mintaállamnak nevezte Azerbajdzsánt. Az olajárak összeomlása miatt ez a mintaállam azóta az államcsőd szélére sodródott, ezért idén január végén 3 milliárd dollár segélyt kért az IMF-től és további 1 milliárdot a Világbanktól.”