Becsengettek

„A magyar polgárok nagy többsége szerint az iskolát tekintsük a pártpolitikától mentes szentélynek, ahol a közerkölcsnek, közakaratnak és a közjónak a megismerése, elsajátítása is szükséges. Az oktatással összefüggő szakmai kérdések, valamint a tanárokkal kapcsolatos munkaügyi problémák nem keverhetők össze a kormányzati hatalom megszerzésére irányuló ellenzéki törekvésekkel. A tanárok szakszervezetei érdekvédelmi szervezetek, amelyek akár az utcán is kiállhatnak – ugyanúgy, mint más szakmák képviselői – helyzetük jobbítása érdekében, követelhetik munkakörülményeik javítását, és akár a béremelést is. Ezt azonban nem tehetnék félrevezető szakmai érvek hangoztatásával, a gyerekek és a szülők bevonásával. Élesen külön kell választani a munkajog tárgykörébe tartozó követeléseket az oktatás színvonalának jóhiszemű fejlesztésétől. Az ország polgárai eddig is szolidaritást tanúsítottak és megbecsülésüket közvetítették az oktatásban résztvevők felé. Az új kormány regnálása óta kétszázhatvanmilliárd forint béremeléssel és a tanári életpálya bevezetésével ismerte el a tanárok és az oktatás primátusát. Elvárható az értelmiség kiemelt képviselőitől, hogy ismerjék a magyar közmondást, miszerint addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ezt a takarót úgy is nevezhetjük, mint az ország költségvetésének lehetőségeit. Jogosan szeretnének béremelést más szakmai csoportok is, a minimálbéren élők, a közmunkások és például az egészségügyben és az államigazgatásban dolgozók. Komoly feladat előtt állnak azok a szakszervezeti képviseletek, akik a multik világában próbálják a munkások jobblétét képviselni.

A mindenkori kormány felelőssége a társadalom egésze szempontjából mérhető. Ily módon figyelembe kell venni minden társadalmi csoport jogos érdekét. Ezen érdekek megvalósulása csak lépésről lépésre várható. Az ellenzéki pártok felelőtlenül bekiabálhatnak a nézőtérről, azonban arra is kellene gondolniuk, hogy miért kerültek jelenlegi helyzetükbe. A válasz egyszerű: a magyar választók többsége leküldte őket a pályáról, elvesztették, eljátszották a társadalom bizalmát. Miközben egy-egy, érdekeiért kiálló szakszervezet mögé állítanak pártérdekeket, nem lenne szabad elfeledni az elmúlt évek olyan pozitív kormányzati intézkedéseit, amelyek a tanárok béremelése mellett országos szinten egyaránt minden polgárnak előnyös helyzetet teremtettek.

Emeljünk ki néhányat: a devizahitelek átváltása, a családi kedvezmények, európai szinten is kimagasló bővítése. A csok és a nok bevezetése, a gyermekétkeztetés ingyenes biztosítása a bölcsődések és óvodások hetvenöt százalékának, ami rövidesen kiterjeszthető lehet akár az általános iskolásokra is. A reálbérek több éve tartó emelkedése, az infláció alacsony szinten tartása és a tervbe vett nullszaldós költségvetés mind-mind érintik az ország teljes lakosságát, ideértve a tanárokat is.”