Ebből elég!
Felpörgették az inflációt, elszállt a költségvetés hiánya, leállt a növekedés, a versenyképességet lenullázták a forint árfolyamát összerogyasztották, cserébe loptak sokat.
Azzal, hogy a munkaképes felnőtt férfilakosság jelentős része kikerült a frontra a gazdaság teljesítménye visszaesett, a termelés csökkent. A munkaerőhiányon hadifoglyok munkára fogásával és nők alkalmazásával igyekeztek ugyan segíteni.
„Az első világháború kitörésekor még tapasztalható lelkesedés alig egy év leforgása alatt jelentősen megcsappant, még annak ellenére is, hogy a kormányzat a világháborús elkötelezettség fenntartása érdekében komoly propagandát működtetett.. Azzal, hogy a munkaképes felnőtt férfilakosság jelentős része kikerült a frontra a gazdaság teljesítménye visszaesett, a termelés csökkent. A munkaerőhiányon hadifoglyok munkára fogásával és nők alkalmazásával igyekeztek ugyan segíteni, de ezek a törekvések csak mérsékelt sikerrel jártak. A lakosság fogyasztása szempontjából a legfontosabb élelmiszer ekkor is a kenyér volt, a kenyérgabona termelése viszont két év alatt, már 1916-ra visszaesett a háború előtti mennyiség kétharmadára, 1918-ra pedig a felére.
Ahogy az lenni szokott, a háború következtében ezúttal is jelentősen megnőtt az állam szerepe. Amellett, hogy a hadianyag előteremtése és frontra szállítása állami feladattá vált, a hátország lakosságáról való gondoskodás terhe is rá hárult. Ez azzal járt, hogy a termelés érdekében az állam sokkal nagyobb mértékben avatkozott be a gazdaság irányításába és korlátozta a piac működését. A háborús helyzettel járt, hogy a Központi Hatalmak országaival szemben az Antant gazdasági blokádot alkalmazott. 1915-ben Magyarországon is hadigazdaságot vezettek be, ami azt jelentette, hogy a termelést a hadsereg igényeinek rendelték alá. A háború végére már majdnem ezer üzem állt állami irányítás alatt.
Már röviddel a háború kitörése után maximalizálták az alapvető élelmiszerek és közszükségleti cikkek árát. Amiket viszont nem soroltak ezek közé, azoknak az ára az évek során jelentősen megnőtt. Nagy terhet jelentett a lakosságnak, hogy ez utóbbiknak az ára ebben a négy évben folyamatosan növekedett. Ennek volt köszönhető a húsfogyasztás jelentős visszaesése. A háború négy éve alatt 1 kiló marhahús ára az 1914-es két koronáról 1918-ra 11 koronára nőtt, azaz majdnem megötszöröződött. A sertéshús ára pedig a háború végére huszonöt koronára, azaz tizenkétszeresére emelkedett.”