Lehúzott iskolák

„Az eset jelzi, hogy a kormányfő nem megy a szomszédba egy-egy jókora »tévedésért«. Az oktatási rendszer nem volt csődben 2010-ben, a kompetenciaalapú tankönyvekre milliárdokat adott előzőleg az ország, noha Európa más államaihoz képest akkor is keveset költöttünk. De azért 2004-ben még a GDP 3,5 százalékát költöttük közoktatásra, 2013-ban, már a Fidesz alatt, mind-össze 2,3 százalékot. A volt keleti blokk országaiban arányosan jóval többet adnak oktatásra, mint mi.

Ezt is egy kézből. Ez a kéz viszont a kistelepülések rossz anyagi körülmények között sínylődő iskoláin segít. Voltak falvak, amelyekben a fenntartó önkormányzatok nyaranta csak hatvan százalékig fizették ki a pedagógusokat. Jött a Horthy- és a Kádár-korszak elemeit keverő, klebersbergkunózó, wassalbertező fideszállam, de abban bízni lehetett, hogy nagyobb lesz az iskolák anyagi biztonsága.

A kis falvakban biztosan. De az egyébként jó helyzetben lévő iskolák csak a kárát látták a Fidesz–KDNP államosításának. A rendezett körülmények között ügyködő önkormányzatok addig mindent megtettek iskoláikért, hiszen négyévente újjá akarták magukat választatni. Ezért pluszpénzekkel ösztönözték a pedagógusokat, s a szülők is hozzászoktak ahhoz, hogy segítsék a nyelvoktatást vagy a sítábort hozzájárulásaikkal. A Klik elvette a munkáltatói jogokat az önkormányzatoktól, eltűnt az iskolákból a gazdasági »öntudat«, a civilek tartózkodóvá váltak, és végül ott maradt támaszként a központi akaratot szajkózó állam egy szál egyedül, látjuk, ebből mi lett, s főként, hogy mi lesz a történet vége. Az állam a jobb helyzetben lévő iskolák mögött felsorakozó helyi erőket elgyöngítette.”