Elég öntörvényű vagyok

„Az Örkénybe hogy vezetett az utad?

A szellemiség változásával nem volt tovább helyem a Nemzeti Színházban. Az Örkény Színházban, még szabadúszóként, az első munkám  A Meggyeskert volt, Zsótér Sándor rendezésében. A Terápia című sorozat akkor forgott párhuzamosan, együtt játszottunk benne Mácsai Pállal, engem izgatott az a társulat, a munka, ami ott zajlik, ő pedig csábított tagnak. Az is egy fontos fegyvertény volt mellette, hogy Pali hagy az alternatív szcénában is mozogni. Persze, függetlenként nem lehet megélni, az alternatív színház nem a pénzről szól.

Vannak most filmes terveid?

Én abban hiszek, ami Jack Kerouac és társai igazsága is volt, hogy az »úton levés a fontos«, amiben benne vagyok, azt élem meg maximálisan. Márpedig én most Léderer vagyok, filmezek egy zseniális stábbal és csak ezt látom, ami március végéig tart.

Jól választottál szakmát?

Majd a végén kérdezd! (nevet)

Esetleg rendezni is fogsz?

Sok tervem van, amiknek még érniük kell, és bátorságot is kell gyűjtenem, de egész biztos fogok rendezni. Most jól vagyok, nincsenek illúzióim a dolgok folytonos változását illetően. Sok helyen megfordultam már, és nagyon sokféle emberrel dolgoztam. Kíváncsian várom a folytatást.

Mi az Örkény Színház általad is vállalt üzenete?

Nagyon bátor, kereső színház, a jelen kérdéseit feszegeti. Például a most bemutatott Apátlanok egy családtörténet a nyolcvanas évektől napjainkig. Az üzenet a kapcsolatkeresés. Hogyan tudunk közösen gondolkodni, hogyan tudjuk motiválni egymást.”