A célra való korlátozás hiánya is eléggé fontos. Ugyanis pl egy váratlan támadás esetén a kormány a különleges jogköreit csak annak elhárítására használhatja, másra nem. Az új terrorveszély-helyzet kihirdetése esetén viszont nincs ilyen megkötése. Azaz nem csak a bármilyen nyakatekert okból terrorizmushoz köthető intézkedésekben tehet meg kb bármit, hanem bármi másban is.
És itt kérném, hogy gondoljunk bele, hogy mik voltak az utóbbi 6 évben, amik zavarták a kormányt. Ellenzéki pártok jogai (választás, ogy jogok stb), Milla demók, parlamenti láncolás, újságírók, oknyomozók a közérdekű adatkikéréseikkel, székházfoglalás, netadó, norvégos civilek és az ökotárs, nav körüli botrányok, Pride a belvárosban, csak pár példa hasraütve. Emlékezzünk rá, hogy ezekben az esetekben a Fidesz mennyire az elképzelhetőnél is sokkal tágabban használta a jogi kereteket. Most akkor képzeljük el, hogy épp terrorveszély-helyzet van kihirdetve, azaz a kormánynak az első táblázatban látható módon gyakorlatilag teljhatalma van, és úgy merülnek fel ezek a szituációk. Lázár Jánosra gondolj, ha konkrét arcot szeretnél kötni ahhoz, akinek el kell majd döntenie, hogy valamely civil szervezet elleni hadjáratban mihez is van joga.”