17. Tekintetünkkel azok felé fordulunk, akik nagy nehézségekkel küzdenek, sokat nélkülöznek, szegénységben élnek, miközben az emberiség anyagi javai egyre gyarapodnak. Nem maradhatunk közömbösek a sok millió elvándorló és menekült sorsával szemben, akik a gazdag országok kapuján kopogtatnak. A féktelen fogyasztás fokozatosan kimeríti bolygónk erőforrásait. A földi javak elosztásában mutatkozó növekvő egyenlőtlenség növeli az igazságtalanság érzését a nemzetközi kapcsolatok kialakult rendszerével szemben.
18. A keresztény egyházaknak védelmezniük kell az igazságosság követelményeit, a tiszteletet a népek hagyományai iránt és a hiteles szolidaritást mindazokkal, akik szenvednek. Nekünk, keresztényeknek nem szabad elfelejtenünk, hogy „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, hogy egy ember se dicsekedhessen Isten előtt” (1Kor 1,27–29).
19. A család az emberi élet és a társadalom természetes középpontja. Aggódva látjuk, hogy a család válságban van sok országban. Az ortodoxoknak és katolikusoknak ugyanaz a felfogásuk a családról, tanúságot kell tenniük arról, hogy a család az életszentség útja, ami megmutatkozik a házasok egymás iránti hűségében, a nyitottságukban a gyermekvállalásra és a gyermekek felnevelésére, továbbá a nemzedékek közötti szolidaritásban és a leggyengébbek iránti tiszteletben.
20. A család a házasságon, egy férfi és egy nő szabad és hűséges szeretetcselekedetén alapszik. A szeretet az, ami megpecsételi egyesülésüket, és megtanítja nekik, hogy ajándékként fogadják el egymást. A házasság a szeretet és a hűség iskolája. Szomorúan látjuk, hogy más együttélési formákat immár egy szintre helyeztek ezzel az egyesüléssel, az apaságnak és az anyaságnak mint a férfi és a nő bibliai hagyomány által megszentelt sajátos hivatásának a fogalmát pedig száműzik a köztudatból.
21. Mindenkit kérünk az élethez való elidegeníthetetlen jog tiszteletben tartására. Gyermekek millióit fosztják meg már annak lehetőségétől is, hogy világra szülessenek. A meg nem született gyermekek vérének hangja Istenhez kiált (vö. Ter 4,10).
Az úgynevezett eutanázia terjedése pedig odavezet, hogy sok idős és beteg ember túl nagy tehernek érzi magát családjuk és általánosságban a társadalom számára.
Aggaszt minket a mesterséges megtermékenyítés technikáinak fejlődése is, mert az emberi élet manipulálása támadás az Isten képére teremtett ember létezésének alapjai ellen. Kötelességünknek tartjuk, hogy emlékeztessünk a keresztény erkölcsi alapelvek megváltoztathatatlanságára, ezeknek az alapja ugyanis az életre hívott ember méltóságának a tisztelete, a Teremtő terve szerint.
22. Ma szeretnénk külön a keresztény fiatalokhoz is szólni. Nektek, fiataloknak, az a feladatotok, hogy ne rejtsétek tehetségeiteket a földbe (vö. Mt 25,25), hanem az Isten által nektek adott összes képességeteket használjátok fel arra, hogy tanúságot tegyetek Krisztus igazságáról a világban, hogy életetekben megvalósítsátok az Isten és a felebarát iránti szeretet evangéliumi parancsát. Ne féljetek szembeúszni az árral, ne féljetek Isten igazságát védelmezni, amelyhez a mai szekuláris normák már messze nem alkalmazkodnak.
23. Isten valamennyiteket szeret, és mindnyájatoktól azt várja, hogy tanítványai és apostolai legyetek. Legyetek a világ világossága, hogy akik körül vesznek titeket, látva jótetteiteket, dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van (vö. Mt 5,14.16). A keresztény hitben neveljétek gyermekeiteket, adjátok tovább nekik a hit igazgyöngyét (vö. Mt 13,46), amelyet szüleitektől és őseitektől kaptatok. Emlékezzetek arra, hogy „nagy volt a váltságdíjatok” (1Kor 6,20), mégpedig az istenember Jézus Krisztus kereszthalála.
24. Az ortodoxokat és katolikusokat nemcsak az első évezred egyházának közös hagyománya köti össze, hanem az a küldetés is, hogy Krisztus evangéliumát hirdessék a mai világban. E küldetés megköveteli a keresztény közösségek tagjai közötti kölcsönös tiszteletet, és kizárja a prozelitizmus [áttérítés] mindenféle formáját.
Nem vetélytársak, hanem testvérek vagyunk, és ennek a fogalomnak kell vezetnie minden egymás felé és a külső világ felé irányuló cselekedetünket. Buzdítjuk a katolikusokat és ortodoxokat minden országban, hogy sajátítsák el az együttélést békében és szeretetben, és „kölcsönös egyetértés” legyen köztük (Róm 15,5). Elfogadhatatlan tehát, ha valaki tisztességtelen eszközöket használva igyekszik rávenni a híveket arra, hogy egyik egyházból átlépjenek a másikba, hiszen ezáltal tagadja vallásszabadságukat vagy hagyományaikat. Pál apostol előírását kell valóra váltanunk: „Becsületbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, nehogy mások rakta alapra építsek” (Róm 15,20).
25. Reméljük, hogy találkozásunk segítheti a kiengesztelődést ott is, ahol feszültségek uralkodnak a görögkatolikusok és az ortodoxok között. Ma már világos, hogy az „uniatizmus” múltban alkalmazott módszerét, melynek lényege egy közösségnek egy másikba való beolvasztása, elszakítva saját egyházától, már nem lehet az egység helyreállítására alkalmazni. Mindenesetre az ilyesféle történelmi körülmények között megjelent egyházi közösségeknek joguk van a létezéshez, illetve joguk van felhasználni minden szükséges eszközt, hogy híveik lelki igényeit kielégítsék, törekedve ugyanakkor arra, hogy szomszédaikkal békében éljenek. Az ortodoxoknak és görögkatolikusoknak szükségük van a kiengesztelődésre, valamint arra, hogy megtalálják az együttélés kölcsönösen elfogadható formáit.
26. Fájdalommal látjuk az Ukrajnában zajló összetűzést, amely már sok áldozattal járt, a békés lakosságnak megszámlálhatatlan sérülést okozott, a társadalmat pedig súlyos gazdasági és humanitárius válságba sodorta. A konfliktusban érdekelt feleket körültekintésre, társadalmi szolidaritásra és békét szolgáló cselekvésre hívjuk. Az Ukrajnában működő egyházainkat pedig arra kérjük, hogy dolgozzanak a társadalmi egyetértés elérésén, tartózkodjanak az összecsapásokban való részvételtől, és ne járuljanak hozzá a konfliktus további terjedéséhez.
27. Kívánjuk, hogy az ortodox hívek közötti szakadás megoldását el tudják érni Ukrajnában a meglévő egyházjogi előírások alapján, hogy valamennyi ortodox keresztény Ukrajnában békében és egyetértésben éljen, és az ország katolikus közösségei hozzájáruljanak ehhez oly módon, hogy keresztény testvéri kapcsolatunk egyre jobban megmutatkozzon.
28. A mai világban, mely sokszínű, a közös sors miatt mégis egységes, a katolikusoknak és ortodoxoknak testvériesen együtt kell működniük az üdvösség örömhírének hirdetésében, tanúságot kell tenniük közösen az emberi személy erkölcsi méltóságáról és valódi szabadságáról, „hogy a világ higgyen” (Jn 17,21). Ez a világ, melyből fokozatosan eltűnnek az emberi létezés spirituális tartóoszlopai, erős keresztény tanúságtételt vár tőlünk az egyéni és társadalmi élet minden területén. Az emberiség jövője nagymértékben azon képességünktől függ, hogy mennyire tudunk közösen tanúságot tenni az igazság Lelkéről ezekben a nehéz időkben.
29. Ebben az Isten igazságáról és az üdvözítő örömhírről való merész tanúságételben segítsen minket az istenember Jézus Krisztus, Urunk és Üdvözítőnk, aki megerősít minket csalhatatlan ígéretével: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát” (Lk 12,32).
„Krisztus az öröm és remény forrása. A belé vetett hit átalakítja és jelentéssel tölti meg az emberi életet. Erről meg lehetett győzni – tapasztalatukon keresztül – mindazokat, akikre alkalmazni lehet Péter apostol szavait: „Ti, akik egykor »nem nép« voltatok, most Isten népe vagytok; ti, akik számára azelőtt nem volt irgalom, most irgalmat nyertetek” (1Pét 2,10).
30. A találkozásunk során kifejezett kölcsönös megértés ajándéka iránti hálával telten és reménnyel Isten szentséges anyjára nézünk, és ennek az ősi imának szavaival kérjük: „Oltalmad alá futunk, Isten szent szülője!” Közbenjárásával a Boldogságos Szűz Mária bátorítsa a testvériségre az őt tisztelőket, hogy ismét egyek legyenek az Isten által meghatározott időben, békében és egyetértésben, Isten egyetlen népében, a legszentebb és oszthatatlan Háromság dicsőségére!
Ferenc, Róma püspöke, a Katolikus Egyház pápája Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája
2016. február 12. Havanna (Kuba)
***
[A szöveg eredeti nyelve az olasz és az orosz.]
Fordította: Tőzsér Endre SP