A tavalyi év legjobb magyar sci-fije kicsit furcsán indul, de nem kell neki sok, hogy kiérdemelje a mondat elején elsütött jelzős szerkezetet. Az időutazás tegnapja izgalmas, okos és egyben grandiózus folytatása, valamint befejezése az első regénynek. Elmondjuk, miért.
Az elmúlt héten két könyvet is az első harminc oldal után tettem félre, mert egyszerűen nem működtek. Aztán eszembe jutott, milyen régóta tologatom Brandon Hackett (Markovics Botond) időutazásos sorozatának második, befejező részét, amit az Agave Könyvek adott ki tavaly. Nem tudom miért, jó volt az első könyv. Bele is kezdtem, az első húsz oldal viszont majdnem ezt is félretettem. Valamiért nem esett jól ez a teljesen in medias res kezdés; főleg, hogy az első regényt talán nem is tavaly, hanem tavalyelőtt olvastam, és a szöveg egyáltalán nem segített, hogy felelevenítsem az emlékeimet.
Az első regény sztorija röviden annyi, hogy 2021-ben feltalálják az időgépet, majd mikor elindítják, hirtelen több száz milliárd ember jelenik meg a Földön az időutazás első napját ünnepelni. Főhősünk fiát elrabolja egy időutazó, így elindul hogy megkeresse: eközben azonban kiderül, hogy az emberiség nagyon nagy bajban van, mivel az idővonal fokozatosan összeomlik. Ezt egy időn kívüli mikrouniverzum tudósai próbálják megakadályozni, de ott is folyamatosan megy a hatalmi harc. Talán csak az időgép feltalálója segíthetne, őt azonban nem találja senki: él, pedig egyszer már ünnepélyes keretek között kivégezték. Legyen elég erről ennyi: van még itt pár csavar Hackett tarsolyában.
Az első regényt átpörgetve máris komfortosabb volt a másodikat olvasni, aztán hamarosan beindultak az események és nem volt időm ilyesmiken gondolkodni. Nehéz lenne úgy írni a regényről, hogy ne áruljuk el az első regény csavarjait, szóval csak nagy általánosságban teszünk pár megjegyzést. Az idővonal továbbra is összeomlásban van, hőseink azonban rendelkeznek egy másik időutazó-technikával, amelyet egy rejtélyes idegen faj adott nekik – azonban ez rossz kezekbe kerülve sok bajt okozhat. Naná, hogy rossz kezekbe kerül. És a rejtélyes idegen faj sem biztos, hogy jót akar nekünk.
Tényleg semmit sem akarok elárulni a könyv történetéből, szóval legyen elég annyi, hogy: kezdés előtt forgassuk át az első regényt, mert Hackett nem tölt el sok időt azzal, hogy emlékeztessen minket a korábbi eseményekre és szakkifejezésekre; az első húsz oldalon pedig egyszerűen túl kell lendülni, ez valamiért nem sikerült jól. Utána viszont számítsunk arra, hogy egy nagyon izgalmas, nagyon ötletes, egyes pontokon pedig kifejezetten kiváló sci-fi regénnyel lesz dolgunk, remek csavarral és kielégítő befejezéssel.
Tehát Az időutazás tegnapja lett Robinson Aurórája után a második könyv a tavalyi évből, amit utólagosan is felraknánk az év végi Best of listánkra.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
A várakozásokat is felülmúlva, összesen több mint ezer pályázat érkezett a Libri Talent második évadára és a Libri Talent Mini meseíró pályázatára.
Az ő szabályokkal teli univerzuma mára a modern nők menekülőútja és vágyott fantáziavilága lett. Az éppen negyed évezrede, december 16-án világra jött angol írónő népszerűbb, mint valaha.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A leglelkesebb rajongóknak kellemes élményt okozhat, de ezúttal a technológiai forradalom elmaradt, cserében a történet sem mutat újat. Az Avatar: Tűz és hamu mindezek ellenére is szórakoztató lehetne, ha a három órát is meghaladó játékidő nem fulladna újra és újra unalomba.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Tudjátok mi a brüsszeli elit legnagyobb bűne? Hát az, hogy hozzájuk képest a Putyin egy kifejezetten szimpatikus figura tud lenni.
Az NGO-k továbbra is aggályosnak tartják a javaslatot – írja a Les Echos.
