Kétségtelen, hogy súlyos népesedési problémával nézünk szembe. A népességszám 2010-ben tízmillió alá esett és bármennyire is hörögnek minden egyes családokat vagy az ügyet érintő nyilatkozatra a cinikus ellendrukkerek, a bajokkal foglalkozni kell. Nagyon súlyos társadalmi/gazdasági bajaink vannak jelenleg is, a lelki/mentális minőségünk a béka segge alatt van. Közben megy el mellettünk a világ, nem tudunk jól és időben reagálni a kihívásokra. Arról nem is beszélve, hogy a családalapítás és gyermekvállalás – minden nehézségével együtt – mégis csak egyfajta beteljesedése az embernek. De ha valaki ezt nem így gondolja, akkor az az ő döntése, hiszen a saját életében neki kell meghoznia a döntéseket. Persze ha hatvanéves korában a kutya sem nyitja rá az ajtót, vagy szar lesz a nyugdíj, akkor lehet sírdogálni.
A most felvázolt »ötletek« mindennél sötétebbek és a kívánt hatást válják ki. Aki csak teheti, újra kezdi az életét máshol, ahol nem akarnak minden pillanatban fundamentalisták a paplan alá bekukkantani. Megkeményíti a lelkeket. Nem erőszakot kell elkövetni egy közösségen/társadalmon, hanem olyan klímát, megélhetési lehetőségeket – másképpen: pozitív jövőképet – kell adni számára, ahol bizalommal tekint előre és mer élni.”