„Mint azt némelyek tudják, mások pedig a Wine Flow-n többször olvashatták, 2014 áprilisától számítható az idő, mikor visszavonhatatlanul szabadúszóvá váltam. Amennyire unalmasnak találtam először ezt a fogalmat, most legalább annyira rajongok érte. Az, hogy szabadúszó lettem, nemcsak a munkámra értendő, hanem voltaképpen egész életemre. Azzal ugyanis, hogy az alkalmazotti lét alól – nagyképűen fogom mondani – felszabadítottam magam, a munkán túl az életem egyéb területein is szabaddá váltam, noha a dolog fokozatosan megy végbe, és egy percig nem állítom, hogy a művel, ami végső soron én vagyok, elkészültem. Nem célom lenézni s így megbántani senkit sem, aki alkalmazottként dolgozik, mert többféle karakterek vagyunk, különböző igényekkel és képességekkel.
Ám ha valaki éppen a határon billeg, azt bátran lökném, haladjon tovább; mert aki alkalmazottként odáig eljutott, hogy mostantól szeretné ő maga beosztani idejét, megtermelni bevételét, megfőzni ételét, megélni életét, a reggelt a piacon vagy az uszodában vagy a jógaszőnyegen kezdeni, a délutánokat sétával és mihaszna kontemplációval tölteni a ligetben vagy a parton, az estéket 50-60 oldal elolvasására elegendő energiával lekönyvelni, az ne habozzon, azonnal kezdje el élettervét az iméntiek figyelembevételével újragondolni, gondolatait pedig tökéletesen átiskolázni. (...)
Ennyit akartam mondani újévi beköszönőként. Sok felé fogok írni a jövőben, de igyekszem azért majd érdemi erőket fordítani a Wine Flow-ra. Az írás mögött mindenesetre új boros távlatok is sejlenek, lévén, hogy egyre kevésbé szorongok emberek előtt beszélni, és eddig fel nem fedezett örömöket találtam a borkóstoltatás műfajában. Gondolkodni és írni ugyanakkor – vagy ami bizonyos fokon ugyanaz: élni –, egyre inkább a fentiek szellemében fogok. Nem akarlak majd benneteket mindenbe beavatni, annál ez sokkal unalmasabb küldetés. De azért ilyesmikkel vagy ilyenekkel beköszönök néha.”