A The New York Times megrögzött előítélete

„Elismerte a The New York Times újságírónője: tényállításaival ellentétben nem tudja bizonyítani, hogy magyar börtönőr szexuális indíttatásból szír menekült nőt bántalmazott volna. Az amerikai újság ugyanakkor nem óhajtja beismerni és hasábjain közzétenni, hogy merő előítéletességből megrágalmazta hazánkat.

A magyar kormány azonban, amely a jelek szerint avíttas módon demokrata elveket vall, hisz a sajtótisztességben és nem híve a kritikátlan tekintélytiszteletnek. Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint további jogi lépéseket tervez a valótlan állítások miatt, amennyiben a lap rövid időn belül nem tesz eleget a korrekcióra vonatkozó kérésnek.

Az ominózus cikk szerint egy szír nő azt állította, hogy egy magyar börtönőr súlyosan bántalmazta, mert elutasította a közeledését. A hölgy nyilvánvalóan hazudik, mert börtöneinkben kizárólag felnőtt férfiak voltak és vannak idegenrendészeti őrizetben: ezt az amerikai kollegina egy gyors ellenőrző hívással vagy e-maillel is lecsekkolhatta volna. De nem csekkolta le, mert előítéletességében ezt a vad pusztai magyarokról nagyon is el tudta képzelni. Ám az ő hibáját a lapvezetés is körömszakadtáig védelmezi, s ez már nem szakmai botlás, hanem jogi kérdés: ha az önkéntes helyreigazítást nem lépik meg a hitelességvesztés és presztízsveszteség elkerülésére, akkor egy milliárdos nagyságrendű jóvátétel talán kellően elrettentő lehetne a jövőbeli potenciális rágalmazásokra nézve.”