A barátaim óvatlanul megszavaztak egy törvényt

„A parlamenti szavazásnál a barátaim – szándékaikkal éppen ellentétesen, a szavazási dömping rohamában, ahol az elnök csak annyit mond, hogy »most a T/xxxx sz. javaslatról kell szavazni« – óvatlanul megszavaztak egy törvényt, amelynek minden mondata ellen egész politikájukkal, minden megszólalásukkal tiltakoznak. Elnézést is kértek mindenkitől. Az országgyűlés elnökének és a Ház jegyzőjének írásban is jelezték, hogy szavazatukat a nemleges voksok közé számítsák be. Ezt a hibát persze az sem menti, hogy nem az ő téves szavazataikkal lett belőle törvény. A Fidesz sima feles többsége is elég volt arra, hogy ez a gyalázat mostantól szabály legyen.

Ezt követően elindult egy tiltakozó hullám ellenük, és ez engem is elért. Magánüzenetben kaptam ezt:

»A DK elképesztően nagyot hibázott. Végtelenül nagyot csalódtam a DK-ban és benned, hogy minden kritika nélkül hagytad ezt. Törlöm magam az ismerőseid közül. További sok sikert és bátor, határozott kiállást kívánok.«

Meg ilyet: »Na most akkor mi van a véletlen szavazással????? Mit csináltak az elvtársaid? Hogy kell ezt most érteni???? Totálkáros vagyok!!!! Mondjanak le, adják át a helyüket, történjen valami, különben hiteltelenek!«

Végtelenül szomorú vagyok.

A DK több sajtótájékoztatón és közleményben hívta fel a figyelmet a kormány hibáira, bűneire, mulasztásaira (tegnap éppen én). Bejelentette, hogy vagyonosodási vizsgálatot indít az új trafiktulajdonosok ellen, ismét világossá tette, hogy nem támogatja az esztelen költekezést jelentő, az országot tönkre tevő budapesti olimpiai terveket. Bírálta Orbán barátainak újabb vagyongyarapodását. Jelezte, hogy az orvoshiány tragikus helyzetet teremt az egészségügyben, kritizálta Orbán terrorelhárító egységét. Készül a párt az év végi karitatív akcióira is. Számos szervezete indított gyűjtést rászoruló családok számára. Eközben dolgoznak a munkacsoportok a párt új programján. Ebből belső vitákat is tervez, hogy a februári kongresszus a lehető legjobb javaslatcsomagot tegye le az ország asztalára.

Nekem a tévés karrierem ment rá arra, hogy intenzíven támogatom a DK tevékenységét, mert a hatalom és támogatói nem viselik el az ellenzéki hangot. Több ezer kilométert autózom – csakúgy, mint a párt többi vezetője – hogy lakossági fórumokon álljak ki az elveim mellett. Nyilvános vitaműsorokban próbálom elmagyarázni, miért ezt az utat látom követendőnek.

De most a barátaim rossz gombot nyomtak meg. Ezt látják eddigi támogatóink helyrehozhatatlan bűnnek, számukra a DK egész eddigi munkája »hiteltelenné vált«, magánüzeneteik és FB-bejegyzéseik szerint az enyém is.

Egy kicsivel több empátiára és megbocsátásra számítottam volna. Híveink frusztráltságát megértem, az indulataikkal szemben azonban tanácstalan vagyok.”