Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső – talán ismerős a népdal szövege. Miközben a javak, az élelmiszer, a víz és az energia igazságtalan elosztásáról több könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésre; bizony sajnálatos, hogy a kutatók, politikusok és aktivisták figyelmét elkerüli egy hatalmas, strukturális probléma: az időjárás és éghajlat igazolhatatlan egyenetlensége.
Egyértelmű, hogy mindenkinek joga van olyan időjáráshoz, amilyet szeretne, de legalábbis amilyenben prosperáló életet élhet!
Ez egyértelműen a mérsékelt égöv kontinentális időjárása, amiből anélkül jutott sok az ott lakóknak, hogy bármiféle módon kiérdemelték volna. Ez a civilizációs fejlődésre ösztökélő időjárás ugyanakkor nem áll rendelkezésére sem az eszkimóknak, sem az esőerdők lakóinak, sem az elsivatagosodó területek lakosainak. Ezért van az, hogy igluban, nádházikóban és beduinsátorban laknak.
Bizonyos, hogy ha ők azt állítják, számukra megfelel a hideg, a forró és a sivatagos időjárás, akkor ezt csak azért állítják, mert az időjárás struktúráinak foglyai. Megszokták ezt, hamis tudatuk van, a prosperáló élethez szükséges időjárás túlságosan is befolyásolja a gondolkodásukat. Ezért segíteni kell rajtuk, ha más nem, rájuk kényszerítve a másként gondolkodást, hiszen csak így lesz összehasonlítási alapjuk, lesznek igazán szabadok az autonóm döntésre.
A következő klímacsúcson újra kell osztani a világ időjárását: Grönland és az Antarktisz környékén túl sok van a hidegből, az egyenlítő környékén túl sok a forróság; egyértelmű tehát, hogy bizonyos százalékot mindkét terület időjárásából el kell vonni a és a másik rendelkezésére bocsátani. Így a kereskedelem is könnyebb lesz, hiszen nem kell egy-egy cégnek ugyanazon termékéből a speciális helyi körülményekhez alkalmazkodó változatokat előállítania. Ugyanez áll a sivatagokra: az esőerdők, dzsungelek vidékéről át kell irányítani az eső felét a sivatagokba, a sivatagokból pedig homokot kell vinni a dzsungelbe és az óceánba.