A Demokráciapajzs lényege az, hogy ezt a szuverenitást – a nép ítéletének szuverenitását – egy technokrata apparátusnak adja át. Egy olyan rendszernek, amely eldönti, melyik médium megbízható, melyik civil szervezet támogatásra érdemes, melyik információ dezinformáció, melyik választási kampány sérti az „integritást”.
A történelem tele van olyan demokráciavédőkkel, akik végül a demokráciát semmisítették meg. Tudnánk sorolni példákat azokra, akik a szabadság nevében korlátoztak, az igazság nevében hazudtak, a nép nevében zsarnokoskodtak.
A Demokráciapajzs ebből a hagyományból táplálkozik. És azért érdemes szót vesztegetni rá, mert papíron ugyantöbbnyire puha, ajánlás jellegű eszközökről van szó – éppen ezért alattomos a hatásuk, mert infrastruktúrát építenek. Hálózatot, intézményrendszert, olyan „uralkodó diskurzust”, amelyben normálissá válik az, hogy a kormányzás nem a választók akaratának végrehajtása, hanem a „szakértők” által helyesnek ítélt politika érvényesítése. Még akkor is, ha a választók mást akarnak.
Próbáljuk meg átismételni az alapokat: a demokrácia nem attól demokrácia, hogy az emberek helyesen szavaznak. Hanem attól, hogy szavazhatnak. És hogy a szavazatuk számít. Még ha tévednek is. Még ha manipulálták is őket. (Zárójel: egyébként mi másról szól bármelyik választási kampány? A politikus meg akarja nyerni a választópolgár szavazatát, tehát innen nézve párbeszéd, érvelés, vita, meggyőzés, érdekképviselet, az onnan nézve manipuláció. Most éppen az AfD szavazói tudnának erről mesélni.)
A demokrácia éppen attól demokratikus, hogy „rossz” döntést is hozhatunk. A Demokráciapajzs ezzel szemben azt mondja: a szavazat csak akkor jó, ha helyes. És ki dönti el, mi helyes? Természetesen a pajzs.