Pontokba szedett szubjektív elemzés a hetedik epizód legfőbb hibáiról. Vigyázat: a cikk erősen spoileres!
„5. Az új főgonosz
A legfőbb vezér Snoke karaktere hatalmas csalódás. Elsődlegesen a megjelenését, de egyszersmind az attitűdjét tekintve is. Mintha A Gyűrűk Urából kilépett Gollum értelmesebb és méretesebb kiadása lenne. Ráadásul bántóan CGI ahhoz képest, hogy az egyébként pazar díszletekkel és jelmezekkel milyen jól harmonizálnak a film egyéb nyilvánvalóan számítógéppel kreált elemei. Ennek fényében talán jobb lett volna, ha ebben az epizódban még nem látjuk, inkább csak a hangját halljuk. Mindemellett az óriás hologram-kivetülés is zavarba ejtő: miért ilyen hatalmas? Hogy a dominanciáját demonstrálandó lenézhessen Kylo Renre és Huxra? Valójában nyilván nem ekkora. Mindenesetre miután lényegében ő az új Palpatine, ezáltal elkerülhetetlenné válik az összehasonlítás és az elhibázott tálalása révén ő már most egy komolytalan karakter, semmint titokzatos és vészjósló, amilyen anno a hologramja révén A Birodalom visszavágban bemutatkozó Uralkodó volt.
6. Az Erő használatának trivializálása
A hetedik epizód az új hősnő, Rey esetében egészen meghökkentő módon magától értetődő tudományként állítja be az Erő alkalmazását és annak elsajátítását. A lány persze kétségtelenül hatalmas talentum, de olyan nincs és soha nem is volt a franchise történetében, hogy valaki autodidakta módon rájöjjön előbb az elmetrükkre, majd a tárgyak mozgatására, méghozzá úgy, hogy előtte egyiket sem gyakorolta. Nonszensz. Ráadásul ezekkel Rey két ízben is felülmúlja Kylo Rent, aki hozzá képest azért mégiscsak egy képzett harcos, még ha nem is éppen kiforrott mester. Ez a húzás az alkotóktól nem csupán abszurd, de egyszersmind csúfot űz a Jedi Rend néhai működéséből, hiszen a lovagok anno éveken át trenírozták a növendékeket, akik nem egyik pillanatról a másikra és nem is maguktól tanulták meg a szóban forgó kunsztokat.
9. Az Első Rend dilettanizmusa
Miközben a játékidő első két harmadában még azt az illúziót teremtik a készítők, hogy az Első Rend egy a Galaktikus Birodalomnál sokkalta érettebb és kíméletlenebb szervezet, amelynek már a rohamosztagosai és a pilótái is halálosabbak, addig a film végi elengedhetetlen űrbázis-felrobbantás elemmel sikerül a gárdát a birodalmiak dilettáns szintjére degradálni a szokásos »a maroknyi ellenálló legyőzi a túlerőben lévő gonoszt« fordulattal. Márpedig ez a folytatásra nézve mégiscsak egy ugyanolyan súlytalan és erőtlen ellenféllé teszi az Első Rendet, amilyen a Birodalom is volt. Ráadásul a Rend kapásból egy egész bolygót veszít el, amely duplán gáz, hiszen egyrészt ez a fegyver sokkal hatalmasabb még a második Halálcsillagnál is, másrészt meg nevetséges, hogy képtelenek megvédeni magukat kb. két tucat X-szárnyúval szemben.”
A Nemzeti Filmintézet elnökével az előző hat év stratégiai fejlesztéseit értékeltük a Budapesten forgó világklasszis alkotásoktól a magyar Oscarokon át a hazai filmes termésig.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Az Eötvös utcában található lakásért nem csekély összeget kérnek.
Felfedezték Tótékat, film készül az örkényi novellából.
Nem akármit láthattak a figyelmes járókelők.
Váratlan név tűnt fel a Fidesz parlamenti képviselőinek listáján.
A pálinkamérések és utcalányok szomszédságából tört ki tehetségével és szorgalmával a felfoghatatlan kézügyességű Gács Rezső, aki a magyarság egyik nagy kincse.
Az eseményt úgy tartja elképzelhetőnek, hogy ne épüljön több stadion, viszont a játékok kapcsán megvalósulhatnának azok a – főleg közlekedést érintő – városfejlesztések, amelyekre Budapestnek amúgy is szüksége van.
