Francia fordulat

„Lassan a testtel, okít bennünket a közhellyé kopott ősrégi szállóige, és ha ma ez bárhol is érvényes, az éppen a francia dráma. Mindössze néhány nap választ el bennünket a történtektől, de még e csonka hét alatt is annyi meglepetés érte a világot, hogy óvatosan kell összeilleszteni az átélteket. Valamennyi újdonság közül a legváratlanabb talán, és ezt mondhatni pártkülönbség nélkül az egész párizsi sajtó tanúsítja, hogy az Élysée-palotában »új államfőt« fedeztek föl. Nyoma sincs a »pipogya«, a döntésképtelenként ismert Francois Hollande-nak, a habozónak, a vezércikkek szerint végre államférfi áll a Köztársaság élén, aki ezerszer megfontolt szavaival igen gyorsan tudott hangulatot váltani. Kétségtelen, hogy a franciáknak, akik szinte másnap már elözönlötték a grandbulvárokat, leültek higgadtan a kis kávézók teraszaira, nagy részük volt a szorongás oldásában, de az elnöki gyors programhirdetés is ösztönözte őket.

Lehet cifrázni a történteket, de minden szószaporítás helyett a legtöbbet mondja el a Le Parisien-ben közölt, az Odoxa intézet által publikált közvélemény kutatás. Idézzük szó szerint az adatokat. »A franciák háromnegyedének megítélése szerint Hollande a dráma után hivatásának magaslatán állt, egyetértettek azzal, amiként válaszolt a történtekre«. A részletek még sokat mondóbbak. Az várható volt, hogy a szocialista kormányzat hívei 90 százalékban helyeselnek, de a jobboldaliak 63 százaléka is egyetértett ezzel, 76 százalékuk pedig azt válaszolta, a fölszólítás a nemzeti egységre jó lépés volt, mert kifejezi, (megint szó szerinti idézet), hogy »a demokrácia erősebb a terrorizmusnál«. Aki egy héttel korábban úgy vélte volna, hogy ilyen számok alakulnak ki, azt megkergültnek bélyegezték volna. Hollande eddigi három elnöki évében a legkellemesebb népszerűségi adatok úgy húsz százalék körül bolyongtak, a legtöbbször ez alatt is.”