A terroristák és az iszlám világból származó számos szimpatizánsuk világképe egy önsajnálatból, elnyomásból, megalomániából és a történelmi összefüggések felismerhetetlenségig tartó kicsavarásából álló massza.
„Várható volt, hogy valaki belekezd a dalba: mi vagyunk a felelősök a terror miatt, ami most otthon is meglátogat minket – mi magunk, a nyugat. Hiszen mi, a nyugat rendre a szabadságunkkal provokáljuk a muszlimokat. A nyugat, mondják, muszlimok millióit gyilkolta le saját érdekeiért, gyarmati logikával gondolkodott és cselekedett, és teszi ezt a mai napig. A nyugatnak egyszerűen csak máshogy kéne viselkednie, mint eddig, és akkor az iszlamista körök gyanakvása és utálata is alább hagyna valamikor.
(...)
A terroristák és az iszlám világból származó számos szimpatizánsuk világképe egy önsajnálatból, elnyomásból, megalomániából és a történelmi összefüggések felismerhetetlenségig tartó kicsavarásából álló massza – mint ami a húszas években Németországot is megmérgezte. (...) Ez nem jelenti azt, hogy a háború lenne az értelmes válasz. Egyet azonban nagyon is jelent: aki a terrorizmus kapcsán valamiféle állítólagos nyugati felelősségről beszél és ennek fényében meg kívánja változtatni saját politikáját, az teszi csak igazán erőssé a terroristákat.”