Sok idős elvtársunk tagkönyvét is aláírtam, és nagyon örülök, hogy közöttünk vannak. 16 olyan elvtársunk is van, akik a felszabadulás előtt, azaz 1945 előtt léptek be a pártba, ráadásul többségük az illegalitásban működő pártba. Büszkék vagyunk azokra a tagjainkra, akik részt vettek a háború utáni újjáépítésben, akik felépítették a szocialista Magyarországot. Tudjuk, milyen fájdalom tölti el szívüket, amikor a mai tőkés hatalmak az ő munkájuk eredményeit verik szét. Csak azzal tudjuk biztatni őket, hogy lesz még tavasz Magyarországon, eljön még a munkás, a dolgozó emberek országa.S, hogy eljöjjön mielőbb, mi, a ma élők, teszünk is érte. (...)
De ne szomorkodjunk! Látom a tagkönyvekből, hogy tagságunk több mint fele 1990 után lépett be a Munkáspártba. Vagyis ők már a tőkés viszonyok között vállalták a szocializmus eszméjét, és a Munkáspártban látták meg azt az erőt, amely harcol a munkásokért, a dolgozó emberekért.
Tagságunk mintegy negyede az elmúlt tíz évben lett a Munkáspárt tagja. Közöttük értelemszerűen már sokkal több a középkorú és fi atal. A fi atalabb és középkorú nemzedék képviselői ma már szervesen beilleszkedtek a párt vezető testületeibe, a Központi Bizottságba, az Elnökségbe, és jelen vannak a budapesti és megyei elnökségekben. Ezen az úton kell tovább mennünk.”