„Megkezdték a franciák kiirtását. A franciáknak, mint nemzetnek, őslakosoknak, társadalomnak, befogadóknak a kiirtását. Tudják, hogy van idejük, nem sietnek. Apránként is célt érnek.
Most mindenki elítél, azonosul, részvétet fejez ki, meg van döbbenve, szóval pofázik.
A részvét, az erkölcsi felsőbbrendűség azonban nem cselekvés.
Csupáncsak bejelentkezés az áldozat szerepére.
Ha vannak bátrak, akkor sokszor túlélik a gyávák. De ha nincsenek bátrak, akkor nem. A mi gyáváinknak azonban ráadásul még rettenetesen nagy is a pofájuk, megvetik a bátrakat, minimum potenciális gyilkosnak tartják a rendőröket és a katonákat. Megvetnek és gyűlölnek mindenkit, aki inkább harcol és így beszennyeződik szerintük mindenki, aki meg akarja védeni magát és a családját.