„Az Egyesült Államok visszahúzódik a nemzetközi színtérről, írja Robert Kagan. Európában nagyon sokan szeretik Obamát, ugyanis George W. Bush és az iraki háború után egy ilyen elnökre vártak.
Ennek azonban ára van. Kagan úgy látja, hogy az Irak utáni visszafogottabb USA már kevesebbet tud adni, mint a régi szuperhatalom. Amerika mostanában már kevésbé hajlandó a saját és a nyugati érdekért fegyveresen beavatkozni, mint korábban. Ez sokakban azt a benyomást kelti, hogy az USA egy hanyatló szuperhatalom, még ha ez objektíve nem is igaz. A szerző szerint amit Obama csinál vagy nem csinál Szíriában, annak hatása van mind az európai, mind pedig a transzatlanti stabilitásra. Még ha erről az amerikai elnök a legkevésbé sem akar tudni.
A kockázat nagyobb, mint ahogy azt előre látták volna. Az Iszlám Állam bizonyította, hogy a szervezet akar és képes is szervezett támadásokat véghezvinni Európában. Már az sem elképzelhetetlen, hogy Amerikában is sikerrel járhatna. Szerinte ezután már el kell gondolkodni, hogy a szíriai konfliktus nem veszélyezteti-e olyan mértékben a Nyugat lényegi érdekeit, hogy egy jelentősebb válaszra kerüljön immár sor.
Franciaország ezen elgondolkodott, és Hollande háborút hirdetett az Iszlám Állammal szemben. Kagan azonban kétli, hogy a franciáknak és Európának megvolnának a képességei, hogy egy ilyen háborút megvívjanak. Ugyanis húsz éve nem hajlandó Európa többet költeni a fegyverkezésre, írja Kagan. Európa azt hiszi, hogy a világ meghaladta az erőszakot. A »hard powert« a »soft power« váltotta fel, a dzsungel törvényeit pedig a jog uralma. A szerző szerint ez a filozófiai szakadék megmutatkozott az USA és Európa között az iraki háború folyamán. A szerző Robert Cooper diplomatát idézi, aki szerinte figyelmeztette Európát ezeknek a lépéseknek a veszélyeire. Ugyanis lehet, hogy Európa saját határain belül az erő már nem számít. A világban azonban továbbra is a dzsungel törvényei működnek. Kagan szerint Európa nem fegyverezte fel magát sem fizikailag, sem spirituálisan az őt körülvevő dzsungellel szemben. Most ez a dzsungel betört az európai kertbe, és Európa vesztésre áll.
Az európaiak kerítések építésében látják a megoldást. Ez azonban az Európa-projekt végét és a populisták megerősödését hozza. Az egyetlen alternatíva az, ha rendezik a szíriai és iraki válságot, az Iszlám Álammal egyetemben. Kagan szerint azonban ahogy a délszláv válság rendezésére, úgy erre sem lenne képes Európa egyedül. Ezért kell az Egyesült Államoknak újra kezébe vennie a dolgokat és vezetnie azokat, akik képesek és hajlandóak csatlakozni ehhez a művelethez.”