Eszmei újratemetés: Göncz Árpádot nem hagyják nyugodni

„Szombaton eszmeileg újratemetik Göncz Árpádot. Sok mindenkit temettek már újra ebben az országban Rákóczitól Horthyn át Nagy Imréig (hogy »Petőfi« több mint gyanús betonszarkofágjáról szót se ejtsünk); a legtöbbször pedig József Attila csontjait hurcolászták ide–oda, hogy még odalenn se legyen szegénynek nyugodalma. Az újratemetésnek azonban eddig többnyire volt valami racionális indoka. Vagy külhonból, száműzetésből kellett magyar földbe hazahozni a nevezetes hamvakat, vagy – mint 1956 mártír miniszterelnökének esetében – a kezdetleges bolsevik temetkezési kultúra anomáliáit kellett legalább utólag orvosolni: mégsem européer eljárásmód arccal a földnek, kézzel, koporsó nélkül, mésszel leöntve, jeltelenül elkaparni a politikai ellenfelet. Kádár János követte el ezt a bestiális kegyeletsértést, mégsem kívántam neki, hogy így végezze: kirabolják a sírját, szétszórják a csontjait, a koponyáját pedig elvigyék perverz kabalának valami íróasztalra.

Azt gondolná az ember, ennél már nincs lejjebb. És akkor jön ez a Tuareg művésznevű illető, akinek öblös szájhősként kétszáz képzeletbeli társával nem sikerült megakadályoznia, hogy a közjogi méltóságok legalább magánemberként részt vegyenek Göncz Árpád temetésén, s most nosza, meghirdeti az újratemetést, immár a sérelmezett kegyeletlerovók nélkül. Tuaregnek neve is van: Szabó Gábor; sőt titulusa is, ékes illusztrációul, ki mindenkinek adnak e hazában doktori címet. (...)

»Magatok hajtjátok a hurokba a fejeteket, és mélyostobaságotokban még büszkék is vagytok rá« – fogalmaz Tuareg mély értelműen. Én meg azon tűnődöm, hogy immár megállíthatatlanul zajlik a demokrata jelző kiüresítése, amely a Gyurcsány–Gréczy–féle Demokratikus Koalícióval kezdődött…”