A választási vereség traumájának feldolgozása, az odavezető okok elemzése és politikai közösségünk megtisztulása időigényes, nélkülözhetetlen folyamat, de lassan el kell kezdeni a jövő felé is tekinteni.
Az új időszak kezdetén szükséges kijelölni azt a testtartást, amely alapértékeinkből, hitünkből, hazaszeretetünkből és ellenzéki helyzetünk adottságaiból következik. Mindezt egy olyan helyzetben, amelyben
a kormányra kerülő erők látható célja, hogy eltöröljék, bűnös feketére fessék az ország- és nemzetépítés megszámlálhatatlan nagyszerű, közös eredményt hozó másfél évtizedes korszakát,
és a bosszúra szomjazó, évek óta erre kondicionált híveiknek látványos megtorlásokkal szolgáljanak. Annál inkább is érdeke ez a nagy felhatalmazással hatalomra kerülő közösségnek, mert a vele szemben támasztott választói és nemzetközi elvárások egymással ellentétes sokaságát kellene teljesítse, s az országunk előtt álló kihívásokra válaszokat adni egy rutinos és egységes kormány számára is nehezen megugorható feladat volna. Különösképp igaz ez egy értékrendjét tekintve inhomogén, pályakezdő politikusokból álló kormányzatra.
A „miként tovább?” kérdésén immár a KDNP-frakció országgyűlési képviselőjeként is gondolkozva számomra a mérték és a tartás fogalma jelöli ki a közéleti cselekvés és a közbeszédben való megszólalás keskeny, de hitelesen járható, önazonos ösvényét.
Ugyanis a mértéktelenség korát éljük.
Az egymásra licitáló, végtelenített üzemmódban az éterbe dobált, gyorsan inflálódó nagy és még nagyobb szavak, a látványos és tartalmatlan gesztusok, a szélsőséges, emberi méltóságot semmibe vevő és magamutogató, kivagyi viselkedésminták, valamint a folyamatos verbális erőszak korszakában különösen fontosnak érzem a mértékletességre épülő politizálást. A stílusos, polgári értékrendet tükröző közéleti szerepvállalást. Az Országgyűlés padsoraiban ülve ugyanúgy, mint a közösségépítés feladatát végezve vagy személyes kapcsolatokban.
Ahogy egy jó pedagógus is teljes személyiségével tanít és nevel, a közéleti szereplő is csak teljes önmagát adva tudja hitelesen képviselni nemzete érdekeit, a magyar emberek ügyét.
Nincs több színpad, ahol párhuzamosan különböző szerepeket játszunk. Ahogy nem lehet a családok megerősítéséről hitelesen úgy értekezni, hogy közben zilált családi kapcsolatokban él valaki; ugyanúgy nem lehet a nemzeti érdekek képviseletéről költőket idézve szónokolni, ha a nagyközönségnek eladható kormányzás ára zárt ajtók mögött szuverenitásunk lebontása vagy a nepotizmus.
A mértékletességből következik az is, hogy a parlamenti patkó ellenzéki padsoraiban ülve – ellentétben korábbi időszakok értelmetlen és agresszív vagdalkozásaival, méltatlan viselkedésével –
együtt leszünk majd képesek örülni annak, ami a magyar embereknek jó és üdvös.
Ha pedig nem ilyen döntések születnek, feladatunk lesz a határozott ellentartás. És máris itt a másik fogalom: a tartásé. Az erkölcsi és emberi tartás és a közéleti szerepvállalásra hívó eszmények felé való folyamatos céltartás segíthet e helyzetben is újrakezdeni. Mindezt kitartással és a helytelennek ítélt döntéseknek ellentartva.
A boszorkányüldözés korába lépve mindannyiunk legfőbb feladata és a következő időszak legfontosabb célja, hogy a szétdobálás erőit feltartóztatva összetartsunk. Ehhez rengeteg beszélgetésre, személyes találkozásra van szükség:
újrarendezni a több mint két éve tartó választási kampány során meglazult családi, baráti kapcsolatainkat, kisebb és nagyobb közösségeinket.
És sebeinket kötözgetve soha ne feledjük: minden nehézségben ott bújik sarjadásra készen az időről időre természetből kötelező, valódi megújulás ígérete.
Nyitókép: Shutterstock
„Az, hogy az új parlamenti többség kedvezőnek láthatja a pillanatot a helyi hatalom megszerzésére, nem lehet alkotmányos indok a helyben megválasztott vezetők mandátumának megszüntetésére” – húzta alá a TASZ.
Ruzsa Diána hangsúlyozta, a jövőben jobban odafigyel majd arra, hogy viselkedése tükrözze a pozíciójával járó felelősséget.
Több mint tíz év után közös megegyezéssel megszűnik Such György megbízatása.
Hol marad a vízió, és mi lesz a nagy ígéretek teljesítésével? Kovács András írása.
A Hezbollah libanoni síita szervezet csak a mostani hétvégén 200 lövedéket lőtt ki Izraelre.
Bosszú, megalázás, gyűlölet és félelemkeltés. Ennyi látszik a Magyar Péter által hirdetett új Magyarországból.
A felelősséget vállalja, de nem a hibája miatt maradtak le a vb-ről.
