A tipikus toxikus személyiség olyan, mint a tornádó

„A TIPIKUS TOXIKUS SZEMÉLYISÉG OLYAN, MINT A TORNÁDÓ. Valahol a légkörben kialakul az örvény, leszáll a talajra, ott pusztít, rombol, mindent befolyásolni akar, mindenhol ott van, minden körülötte forog, hozzá viszonyul, felforgat, felkavar mindent. Nem lehet kikerülni, nem lehet átmenni rajta, utánad jön, odatolakszik, homokot szór a szemedbe, szádba, találomra egymásnak sodor, ütköztet embereket, megőrjít, megbolondít, eltorzít és megtör akit csak tud. És azt az illúziót kelti, mintha valami önállóan létező entitás lenne. Mintha lelke lenne nem csak egy értelem nélküli centrifugális erő, a forgatónyomaték és körülötte áramló anyag ad testet, de amúgy voltaképpen nem létezik, csak működik. Mintha a pusztítás önmagában egyfajta Istenérv lenne, holott csak véletlenszerűen dobál egymásra embert, tárgyat. 

Aztán egyszer csak elfogy az ereje és megszűnik. Mintha soha nem lett volna. Ez a legdrámaibb az egészben, hogy milyen iszonyat gyorsasággal tűnik el. Csak a nagy csend és romok mutatják, hogy pillanatokkal korábban még milyen iszonyú vihar tombolt. És igazán senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.”

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP