A pincék ismét tele lehetnek

„Évjárat értékeléskor fontos helyére tenni az értékelő kompetenciáját, vagyis hány olyan évjárat és mekkora területen áll mögötte, amiben finoman szólva érzékelte a hatásokat és ebből kifolyólag van összehasonlítási alapja. Kihagyhatatlan tájékoztatás ez az olvasó felé, hogy ismerje az értékelő referenciáját.

Jómagam 2002-ben műveltem először szőlőt a Villányi borvidéken. Bort szinte kezdettől fogva készítettem pár 10 hl-es tételekben, de a szőlő tekintetében hamar száz ha fölött kellett bábáskodnom úgy 6 éven át. Ma egy 15 ha-os birtok szőlője és a saját 5 ha-os birtok szőlője és bora a feladatom. 

Az időjárási tendenciákat figyelembe véve 2015-ig is folyamatosan melegedő éveket figyelhettünk meg az éves középhőmérsékleteket tekintve, azonban ez a vegetációs időszakban koránt sem volt ilyen egyértelmű (2004, 2005, 2008, 2010, 2014 hűvösebb nyarai). Idén is rekordot döntött a hőségnapok száma, azonban ez egyáltalán nem jelentett extra korai szüretet a várakozásokkal ellentétben. Ha csak ebből indulok ki, akkor 2003 volt ebből a szempontból a legszélsőségesebb. Augusztus közepi Olaszrizling szüret és augusztus végi Hárslevelű szüretem volt. Nem kötött semmilyen tradíció, pusztán a paraméterek ismerete. Azért fontos ezt kiemelni, mert tapasztaltam, hogy fehér fajtákkal sokan kivártak és savszegény jellegtelen borok tömegét lehetett kóstolni. Rizlingem azonban kiugróan teljesített a környékbeli borversenyeken. A Hársot nem is küldtem, mert még ahhoz is túl jónak tartottam. Abban az évben a borvidék legnagyobb pincéjénél is szeptember végére benn volt minden, a sok bordói fajtával együtt a megszokottnál egy hónappal korábban. Ez még 2007-ben sem következett be, amikor többször volt 40 fok fölött a hőmérséklet nyáron.

Ami 2003-at ilyen különlegessé tette, az a korai fakadás, amelyet követően megmaradt a meleg, Medárd kimaradt és zökkenőmenetesen fejlődtek a fürtök és elmaradt a nálunk szokásos augusztus végi csapadékos lehűlés. A hőmérséklet 32 fok fölé ritkán kúszott nyáron és ez fontos. Szeptember végéig meleg száraz idő volt, Pöröghetett a villanyóra a hűtés miatt. Itt igazából csak biológiai küszöbérték és az aktív hőösszeg időbeli eltolódásának lehettünk tanúi.

Azonban ez az eltolódás, – hiába voltak ennél sokkal melegebb nyarak is – azóta és 2015-ben sem következett be, mert pl. idén sem volt nagyon korai fakadás és idén is volt egy-két rövidebb hűvösebb időszak. Volt Medárdunk. Csak júliusban zárták el a csapot. Igaz, hogy akkor még mindenki augusztus közepi Portugieser szüretre számított a fenológia alapján, ez mégiscsak csúszott. Eddig komoly erőfeszítéseket is kellett tenni a lisztharmat ellenében, tehát légköri aszályról messze nem is beszélhetünk, azonban az esősebb napok ellenére erősebb peronoszpóra fertőzés nem lépett fel, mert a kórokozó nem igazán volt jelen és a ránk jellemző mediterrán ciklonokkal sem érkezett sporangium. 

A szőlő biológiai optimuma 25 fok és 30 fok felett már lassul az asszimiláció, meleg éjszakákon pedig fokozottabb a légzés, tehát a lebontás, vagyis amolyan Déva vára eset az ilyen időszak. Ez jellemző volt több 2003-at követő forró nyárra, köztük az ideire is, de szerintem leginkább 2007-re. 

Csapadék tekintetében 2012 volt számomra a véglet, mivel az ültetvények egy nagyon száraz, enyhe tél után indultak el a vegetációs időszakban és ez egyáltalán nem is pótlódott a vegetációs időszakban. Alapvetően bőven negatív a vízmérleg egy-egy melegebb nyarunkon, de ez elviselhető lenne megfelelő mennyiségű őszi téli csapadék hullásakor. Na ezt nem kaptuk 2011-12 telén. 2015 nyarára a talajok Villányban megfelelően fel voltak töltve. A vegetációban is esett kellő mennyiség. Károkat idén is okozott az özönvízszerű esőzés, ami – bár a statisztikában pozitívumként jelenik meg, alapvetően nem hasznosul 10-20%-nál jobban. Ellenben erodál, elfolyik, hamar megtalálva a felszíni vizeket. Utána a rosszul talajművelt ültetvények még jobban ki vannak téve az aszálynak. Villányban a talajok vízvezető képessége gyenge, ilyen intenzitású esők befogadására nem alkalmasak. Zölden tartott sorokkal csak az eróziókérdést tudjuk mérsékelni, a vízbefogadást nem. Alapvetően csakis humuszgyarapító talajművelést szabadna nálunk végezni, ami jobb vízgazdálkodást adna, de sajnos még sok helyen a bevett sémák érvényesülnek. Kitettebb helyeken jobban félnek az aszálytól és feltörik általában minden 2. sorközt. A jó technológia nem tudott még kiforrni nálunk. 

2015 növényvédelmi helyzetét tekintve kettéválasztanám az évet. Június végéig intenzíven, szinte hetente kellett védekezni főleg a lisztharmat ellen, júliustól azonban rohamosan csökkent a fertőzési nyomás, így ha az átlagosan 7 permetezési fordulóból az első 4-5-öt május közepétől június végéig végeztük el, akkor a maradék 2-3 elég volt a szüretig a késői fajtáknál is. Érzékeny fajtáknál sem volt innentől kihívás egészséges szőlőt szüretelni. 

A szüreti időpontokat tekintve tapasztalatom szerint főleg a korai, ill. fehér fajtáknál van megosztottság Villányban egy-egy ilyen meleg évjáratban. Ha idén is cukorra gyúrt valaki, könnyen elveszthette a savakat és a mérsékelt nitrogén ellátottság a mustokban ezzel együtt szinte borítékolta a megakadó erjedést, felkúszó illót. 

Bár ritkaságszámba megy az ilyen szép, egészséges 19-20 cukorfokkal szüretelt Portugieser, a magas extraktok, jó szerkezetek ellenére még nem találkoztam ehhez mérten intenzív illat és ízvilágú borral ebből a fajtából a korai palackozásokból. Hűvösebb évekből a vékonyabb test ellenére izgalmasabb, fűszeresebb élményeim vannak. Rozé kapcsán viszont egészen sok, az évjáratot meghazudtoló intenzitású és feszességű borhoz volt már szerencsém. Beérni látszik a tudatos rozészüret a megfelelő borászati technológiával. Sok termelő nagy hangsúlyt fektet Villányban a rozéra és ennek megfelelően igyekszik szert tenni a feszes technológiát igénylő nem olcsó eszközparkra. Ahol ezek rendelkezésre állnak ott már természetesen a fehéreknél is sikert tudnak elérni jól időzített szürettel. 

Fontos megjegyezni az évjárat kapcsán, hogy a július augusztus melegéből adódott látszólagos előny több helyen a Cabernet franc, Kékfrankos és szinte mindenütt a Cabernet sauvignon szüretére elolvadt. Utóbbi fajtánál nem volt ritka a pár héttel korábbi cukortartalomhoz képest a cukorveszteség sem, ami az október 10. környékén kezdődő esőzéseknek és lehűlésnek volt köszönhető. Ettől kezdve jó értelemben vett érésről már nem beszélhettünk, inkább az évjáratra jellemző nagyobb mennyiségek miatti tárolóedény deficitről és az ehhez kapcsolódó »Látom hogy esik, de hová szüreteljem kijelentésekről«. Több helyen szinte lomb nélküli ültetvényről szüreteltek nem egy esetben Botrytistől jócskán fertőzött termést október 20. után. Ez a magyar mediterrán. Kevesen tudtak érett Cabernet sauvignont szüretelni október 10 előtt, de fontos megemlékezni róluk, mert kivétel nélkül francia klónt és tudatos ültetvénytervezést találni mögöttük. Tisztában kell lenni azzal, hogy október 10 után sok év átlagában már sokkal nagyobb kockázattal szüretelünk itt is. 

Jelenség borvidékünkön, – de szerintem máshol is – főleg a bordói fajták szüreti, ill. erjedés végi pH-jának, ill. savtartalmának alakulása. Míg hűvösebb esősebb évjáratokban pH növekedés, savcsökkenés jellemző az erjedés során, addig forró nyarak után, – mint 2015-ben is – a pH csökkenése, és nagyobb mértékű savemelkedés figyelhető meg. Száraz, meleg évben nem releváns a próbaszüreti laboreredmény főleg kitettebb, szárazabb termőhelyek esetében.

A szárazanyag tartalom az átlagnál magasabb az idei vörösökben és azt gondolom, jobban igénylik a hordót, mint más években. Érdemes a jó fára idén áldozni. Kiegyensúlyozottnak tűnnek, azonban átlagon felüli érlelhetőségükről még nem vagyok egészen meggyőződve. 

Eddig, ha kérdeztek az 2015-ös évjáratról, mindig azt mondtam, hogy egy jó ravennai évünk volt. Sok, egészséges, érett, olcsó szőlőnk volt. A pincék ismét tele lehetnek.”