„A Mandiner által megszerzett non paperből kiderül, hogy a NAV-os korrupciós/kitiltási botrány kirobbanása után az amerikai diplomaták nemcsak az elhíresült »fecnit« adták át a magyaroknak, vázlatosan leírva, milyen alapvető kifogásaik vannak (egyébként maga Goodfriend ügyvivő tette világossá akkoriban, hogy nem önmagában a »fecni« volt a bizonyíték a csalásokról, hanem egy másik átadott doksi), hanem volt ott egy szélesebb tematikájú demokrácia-paper is, amely az alkotmányosságtól a választási törvényen át a civil szféráig tesz határozott javaslatokat a NER-nek. (...)
Tényleg hihetetlen, mit képzelnek ezek. Pimasz és vérlázító javaslatokkal jönnek, nem véletlenül javasolták Goodfriendnek magyar részről, hogy inkább csak turistaként legyen jelen Magyarországon, ha egyáltalán. Ezzel az értelmezési kerettel összhangban Stumpf András is »csicskáztatásról«, »követelésekről«, »parancsoló hangnemű iratról« beszél, holott semmi új nincs benne: ez max. egy összefoglaló lehet mindazokról a kifogásokról, amiket Washington hosszú évek óta előad az orbáni csicskáztató rendszerrel kapcsolatban.
Mert lehet persze, hogy diplomáciai irathoz képest kissé nyers az angol felszólító mód, ellenben aki itt él, pontosan tudja, hogy nem ez a gond, hanem az, amit az irat kifogásol, abban ugyanis egyetlen felesleges szó nincsen. Amerika azt kéri rajtunk számon, amit nekünk kéne magunkon, a kormányunkon, meg azon, amit korábban a lelkiismeretünknek hívtunk.”