Merkel tényleg nem tud a farkával gondolkodni

„Holott Merkel politikai hatékonyságának a kulcsa éppen a farokméregetés kisszerűségét nélkülöző, poroszosan kemény taktikában rejlik, amivel időnként még Putyinnak is meggyűlik a baja. Már ha Merkel ezt így akarja. Merkel elképesztően ügyesen használja az országa gazdasági befolyását, anélkül, hogy abban személyes súlya volna. Nehezen tudok nála határozottabb vezetőt elképzelni egy háborúzó Európa élére.

Pedig sem háborúzó Európát, sem annak élén álló határozott vezetőt nem szeretnék látni soha.

De nem ő az első ilyen keményseggű nőnemű vezető. A Liberális Párt mai közleményében felidézi Nagy Katalint és Indira Gandhit is, de tudomásunk szerint - az általam cseppet sem kedvelt, kártékony szörnyeteg - Margaret Thatcher zavarta le az Egyesült Királyság élén a 20. század második felének egyik legprecízebb háborúját, és Margaret Thatcher, mint azt több beszámoló is megerősíti, minden valószínűség szerint nő volt.

Persze a nőket vélelmezett érzelmi gyengeségükre hivatkozva alkalmatlannak nevezni nem pusztán az illető történeti, de jelenkori politikai ismereteit is minősíti. Hadd idézzek csak néhány legendás USA-külügyminisztert, akik ráadásul szorosan követték egymást: Bill Clinton alatt Netanjahut és Arafatot egy lendülettel iskolázta le Madeleine Albright, majd George W. Bush alatt a rémisztő Condoleeza Rice, Obama alatt (vagy időnként felett) pedig az előbbieknél is jóval keményebb fából faragott Hillary Clinton nem félt nagyon a tűzparancsoktól.

Én ezeket nem tartom pozitív teljesítményeknek, sőt. Inkább tartom tipikusnak, hogy a nőgyűlölő hatalmi gépezetben a kifejezetten kegyetlen, antiszociális nők jobban érvényesülnek, mint akik megtartják a szociális érzékenységüket. Érzékenynek lenni nem a sírdogálást jelenti, hanem egy elengedhetetlen emberi minőséget, ami különösen fontos volna ezen a politikai terepen, ahol sokan arra büszkék, hogy kizárólag aktuális hatalmi érdekek mozgatják őket, és büszkén vállalják a machiavellizmusukat, ami pedig többé-kevésbé a legundorítóbb állásfoglalás a világon.

A fentebb felidézett asszonyok - Indira Gandhit leszámítva - nem épp az érzékenységükről híresek, inkább azért hozom fel őket, hogy Földi Lászlónak a saját mércéje szerint megmutassam, mennyire alkalmatlanok a nők arra, amiről ő azt képzeli, hogy az a politikai vezetés. Nos, Földi úr, szomorú szívvel mondom: éppen csinálják.”