VERITAS Évkönyv történelembarátoknak is

Magunk elé képzelhetjük a középkori kolostorokban annaleseket író szerzeteseket, amint sort sor után rónak a pergamenlapokra, s amelyeket apró miniatúrákkal díszítenek. Szigorú időrendben röviden összefoglalják, hogy mi is történt az adott esztendőben. Sok száz év eltelt, számítógép szövegszerkesztőjén írunk, a képeket már digitalizáljuk, de a lényeg nem változott: az évkönyv örök életre ítéltetett.

Évkönyvének kiadását a legtöbb intézmény, szervezet munkája részének érzi, hiszen az egy esztendőnyi munka válogatott összefoglalása. Különösen tükörnek tekinthetjük egy tudományos műhely esetében, mint amilyen a VERITAS Történetkutató Intézet. A frissiben életre hívott tudományos intézmény – a 2014. januári megalakulása utáni előkészületeket követően áprilistól kezdődő – érdemi tevékenységét láthattuk, hallhattuk a Parlament felsőházi termében, a Hadtörténeti Múzeum és Intézetben rendezett konferenciákon, a Budapesti Gazdasági Főiskolán tartott vitaestjein vagy a könyvbemutatóin, valamint olvashattuk a tudományos folyóiratoktól az internetes honlapokon át saját honlapján át a Magyar Demokrata hetilap külön rovatáig. Ezek érdekfeszítő alkalmakról és szerteágazó tudományos és ismeretterjesztő kutató, elemző történészi tevékenységről tettek – s tesznek – tanúbizonyságot. 

Ugyanakkor a VERITAS Intézet az elmúlt másfél évszázad (1867–1994) magyar történelméről úgy nyújt merőben új ismereteket, tár elénk eleddig ismeretlen összefüggéseket, hogy nevéhez illően az igazságot keresi, a klasszikus tacitusi harag és elfogultság nélkül (sine ira et studio) elvét vagy a Deák Ferenc-i („…hazudni nem szabad!”) intelmet követi, perbeszéd helyett párbeszédet szorgalmaz. E törekvését olykor eltérő vagy ellenlábas vélemények övezik, ám a „veritászosok” azt tartják szem előtt, hogy mindenekelőtt szakmai céljaik, teljesítményük alapján minősítsék őket, vagyis a tények számítsanak s ne a vélemények!

Miután a történelem mindenben benne van, igazságból is többfélét ismerünk, ezért a tényekhez, a valósághoz legközelebb állót érdemes elfogadnunk. Ezt tűzte ki vezérelvéül az intézet, s ez köszön vissza frissiben közreadott első, 2014-es évkönyvében is. Az Ujváry Gábor történész szerkesztette VERITAS-évkönyv 443 oldalon – néhány vendégszerző kivételével – tizenhat, zömében fiatal történész új, eredeti kutatásaival, feldolgozásaival örvendezteti meg a szakmát és a történelmünk iránt érdeklődő nagyközönséget.

Csupa érdekfeszítő kérdés: mi volt az Osztrák–Magyar Monarchia szeptember 11-éje, valójában miért ragadtak újra fegyvert s nyomultak előre – az antant újabb ukázáig – győzelmesen az 1919-es ún. vöröskatonák? Mit kell tisztán látnunk a honi mérnökképzésben alkalmazott zárt szám (numerus clausus) szerteágazó kérdéskörében? Az ízelítőül ide idézhető néhány tanulmánycím szintúgy izgalmas szellemi kalandozást ígér, a Szociáldemokrata Párt rendezőgárdájának megszervezése, működése, a recski internálótábor újraindítására tett kísérlete, Kádár János a korabeli angolszász sajtóban, az Antall-kormány külpolitikájának korabeli lehetőségei, illetve máig ható következményei. Gondolatébresztőként hatnak a magyar szuverenitás legitimálásáról, magyar sorskérdésekről újrafogalmazott „észleletek és érzemények”, amelyek sajátos látásmódú magvas esszébe tömörítve kapnak helyet az évkönyvben. Hasonlóan egyedi érdekességként olvashatjuk az Erdélyi Pártnak a magyar országgyűlésben 1940–1944 között betöltött szerepét is.

Mindezek tükrében aligha szorul bizonyításra, hogy Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent VERITAS Évkönyv 2014 tehát témáiban, stílusában ismeretgyarapító, szemlélettágító kötettel gazdagítja tékánkat, tudásunkat. Azonosulhatunk a szerzők alapvető szándékaival, amelyeket a tárgyilagos tények, eredmények tisztes történészi számadása, egyben a magas színvonalú, tudományos ismeretterjesztés igénye terelt egy évkönyvi vaskos, gondolatgazdag kötetbe. Nemkülönben az, hogy ez a zömében fiatal történész közösség az oly égetően szükséges történelmi tisztánlátást elősegítse, s ennek érdekében minél több szakembert, nemzeti históriánk iránt érdeklődőt megnyerjen. Minek is? Annak a minden időben minden nemzedéket megmozgató szellemi vágynak, amely tudatot formál és cselekvésre ösztökél. Amelyről Szakály Sándor, a VERITAS Intézet főigazgatója így ír az évkönyvhöz írott előszavában: „a történelmet nem magunknak, hanem az egész magyar nemzeti közösségnek írjuk, éljenek ennek tagjai akár a mai Magyarország területén, akár azon kívül; mert a múltunk mindnyájunk közös ügye”.

Oszlánszki Tamás Tibor