Mihez kezd Trump Ukrajnával?
Vajon Donald Trump képes lesz-e kompromisszumos alkura rávenni Moszkvát és Kijevet? Megoszlanak az elemzői vélemények.
A kérdés joggal vetődik fel: a Fehér Ház miért nem akar demokráciát létrehozni az öbölbeli sejkségekben, vagyis stratégiai szövetségesei országaiban?
„Az Amerika és szövetséges szolgái eddigi közel-keleti politikája miatt Európa létét fenyegető migránshullám önti el a kontinenst. Libanonban, Jordániában és Törökországban már sok millió szíriai menekült él, akik befogadása elől hermetikusan elzárkóznak az olajpénzben úszó, az Iszlám Államot és hasonló terrorszervezeteket támogató zsarnoki sejkségek. Ők Washington stratégiai szövetségesei, országaikban az uralkodókat elnyomó gépezetükkel az amerikai vezetés nem akarja sem erőszakkal, sem békés úton leváltani.
Pedig lenne miért. A Jement bombázó és ezrek halálát okozó Szaúd-Arábia ellen a nyugati politikai elit nem tiltakozik. Esetükben az sem baj, hogy ott a demokráciának és emberi jogoknak a nyoma sem látható. Most fognak nyilvánosan keresztre feszíteni egy tizenhét éves ellenzékit. A fejlevágásos, nyilvános kivégzések napirenden vannak.
A kérdés joggal vetődik fel: a Fehér Ház miért nem akar demokráciát létrehozni az öbölbeli sejkségekben, vagyis stratégiai szövetségesei országaiban?
Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet, aki eddig nem mutatott ellenségességet, a minap kilátásba helyezte a magyar kormánypolitikát bíráló »nyilatkozatok«megjelentetését. Igazán kár, hogy kormánya nem olvasta a New York Times honlapján október 2-án megjelent cikket, amely így kezdődik: »A mai Indiában a szekuláris liberálisok kihívással néznek szembe: miként maradjanak életben.« E »demokratikus« Indiában Obama nagy barátja, Narendra Modi, hinduista miniszterelnök kormánya ügyet sem vet arra, hogy országában egyre több fizikai támadás és fenyegetés éri a »hindutva« ideológia ellenségeit, beleértve a kritikusok nyelvének levágását, olvashatjuk. Bellnek – mi-előtt netán rálépne a konfrontációt kereső goodfriendi útra – érdemes lenne megvizsgálnia a legádázabb hazai ellenzék tagjai nyelvének állapotát és színét. Amelyet sértetlenül megőriztek, nem is szólva sokuk hatalmas összegű állami támogatásáról.”