Mikor a nagykövet asszony elmondta, hogy az orosz olaj- és gázfüggőségünknek káros hatásai is vannak, majd kivetett magából bennünket az ágy. Köszönjük, felírtuk. Egyben örömmel észrevételezzük, hogy az amerikai energetikai szektornak ily finom eszközei vannak az üzleti lobbira, az üzleti érdekérvényesítésre. Business as usual, se a gáz nem gáz, se az atom. A nagykövet asszony a paksi dokumentációkat is kéri, biztosan lemaradt egy körrel: amerikai atomtechnológiai cégek is alvállalkozhatnak majd Paks II-ben. Érdemes lenne megbeszélni velük, hogy kiadnak-e örömmel atomtechnológiai információkat.
Colleen Bell szerint az adózási és szabályozási környezet stabilitásával is komoly bajok vannak idehaza. Hangjában ugyan aggodalom érződött ki a hazai közállapotok iránt, de kicsit ismerve a politika világát, mégis meglepő, ha egy másik ország képviselője aggodalmaskodik egy idegen ország piaci szabályozásai miatt. Csak nem arról van szó, hogy a nagykövet asszony aggodalmaskodik az amerikai beruházásokért és az amerikai tőke érdekeiért és profitjáért?
Belénk hasított az aggodalom, amikor ahhoz a részhez érkeztünk, hogy a nacionalista retorika a szemétre való. Bell nagykövet asszony mégiscsak egy olyan államszövetségből érkezik, ahol »America comes first«, és ahol az őt delegáló demokrata elnök mondta az alábbiakat: »I believe in American exceptionalism with every fiber of my being.« (2014. május 28.) Juj, ez már szinte fasizálódás.”