És a zsidó biztonságérzet?

„Aki kipás, az izraeli oldalon áll, s ezért bűnhődnie kell – hitte/hiszi sok-sok arab kamasz a nyugat-európai külvárosokban. Újabban az ortodox zsidó negyedekben sokfelé Európában szinte folyamatos egyfajta pogromveszély. Ki állítaná, hogy itt szigorú automatizmusok működnének? Hogy aki jámboran ide települ, alig várja, hogy otthoni vélt vagy valódi izraeli számláit a helyi zsidóknál kiegyenlíthesse? S egyébként is, a nyugat-európai zavargásokat nem a frissen betelepülők, hanem – legalábbis eddig – inkább fiaik valamekkora részének hangulatai gerjesztik.

De akkorák a régi és új tömegek, hogy ha csak minden ezer betelepülőből néhány tucat zsidóverő kikerül (márpedig ennyi mindenképp összejött/jön), akkor meglesz sokfelé a kritikus tömeg 10 év múlva is ahhoz, hogy legalábbis a vallásos, »beöltözött« ortodox zsidók bizonytalanul érezzék magukat közösségi tereikben vagy az utcán. Egyébként úgy, ahogy nyugat-európai nagyvárosokban ilyesmit ma is lépten-nyomon megtapasztalhattak.”