Ott állt hát a faló, körülötte zavart fecsegéssel / ültek a trószok: a szándékuk háromfele oszlott: / vagy hegyes érccel a ló üregét átütni azonnal, / vagy fölvonni a csúcsra, lelökni a sziklatetőről, / vagy bűvös bálványként adni az égilakóknak; / végül is ennek kellett mennie teljesedésbe: / végzete volt ugyanis, hogy vesszen Trója, ha egyszer / ezt a lovat befogadta.
2015. szeptember 08. 12:54
p
0
0
57
Mentés
Homérosz
Odüsszeia
Ekkor a kedves dalnokot is bevezette a hírnök,
Démodokoszt, kit a nép tisztelt: ültette közébük
épp a középre; nagy oszlophoz támasztva a hátát.
Így szólt ekkor a hírnökhöz leleményes Odüsszeusz,
háthúsból kanyarítva − maradt még több a gerincen −
hófogu disznó húsából, mit a zsír beborított:
„Hírnök, vedd csak e húst és vidd oda Démodokosznak,
hadd egye meg: s őt üdvözlöm most, bárha busongok:
mert hisz az énekeseknek a tisztelet és a csodálat
jár valamennyi halandótól: minden dalos embert
múzsa tanított dalra, hisz annyira kedveli törzsük.”
Így szólt; s vitte a hírnök a húst, odaadta a bajnok
Démodokosznak: az át is vette, örülve szivében.
S ők kirakott kész étkek után kezüket kivetették.
Majd miután elverték végül az éhet, a szomjat,
Démodokoszhoz eképen szólt leleményes Odüsszeusz:
„Démodokosz, mindenki fölött dícsérlek erősen.
Tán Zeusz lánya, a Múzsa tanított így, vagy Apollón:
oly szép rendben mondod a dalt az akháj seregeknek
sorsáról: mit tettek, tűrtek, hogy hadakoztak,
mint aki köztük volt, vagy mástól tudja a hírét.
Rajta, a szót másról kezdd most: zengj dalt a falóról,
melyet Epeiosz készített s vele Pallasz Athéné,
s melyet a felső várba cselével a fényes Odüsszeusz
vitt, tele harcossal, s feldúlták isteni Tróját.
Hogyha te ezt nekem elsorolod most mind, ahogy illik,
én valamennyi halandónak hirdetni fogom, hogy
isteni dalt míly nagy készséggel adott neked isten.”
Szólt; s az, az istennel megtelve, a dalt bemutatta:
onnan fogva, miként vágtak sok jópadu gályán
útnak az argosziak, tüzet is hogy dobtak a tábor
sátraira, s mások már ültek a híres Odüsszeusz
mellett rejtőzködve a lóban, a trójai téren:
mert hisz a trójaiak vonszolták azt fel a várba.
Ott állt hát a faló, körülötte zavart fecsegéssel
ültek a trószok: a szándékuk háromfele oszlott:
vagy hegyes érccel a ló üregét átütni azonnal,
vagy fölvonni a csúcsra, lelökni a sziklatetőről,
vagy bűvös bálványként adni az égilakóknak;
végül is ennek kellett mennie teljesedésbe:
végzete volt ugyanis, hogy vesszen Trója, ha egyszer
ezt a lovat befogadta, amelyben a legderekabbak
ültek, csúnya halált s vészt víve a trójaiakra.
Zengte, hogyan dúlták fel a várat a harcos akhájok,
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 57 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Amondó
2015. szeptember 09. 01:30
A félévezredes forgatókönyv ismétlése következik.
1541-ben az a csúfság történt velünk, hogy (Trója után talán először) harc nélkül, csellel foglaltak el egy fővárost.
A mai hódítók nagyrészt nem is különböznek az akkoraiktól, de a "csel" másik irányból, Brüsszelből érkezik, mindenféle jogszabály, ajánlás, elvárás formájában. Nekünk mindenkit, mindenhonnan (nyugatról is) szeretettel be kell fogadnunk, de mi nem ebrudalhatunk ki senkit sehová. A vezetőktől(?) mást sem hallunk, csak a brüszeli előírások miatti jajgatást, vég nélküli magyarázkodást, hogy ezért van megkötve a kezünk, meg azért. A médiában is csak jogászok és hivatalnokok magyarázzák el, hogy mit, miért nem lehet csinálni az EU miatt.
Az elcsépelt "történelmi" jelző most az egyszer tényleg találó volna - csak a történelmi léptékű vezetők hiányoznak hozzá.
A "jogásznemzet" minden vezető pozícióba jogász hivatalnokokat ültetett, akik csak paragrafusokat látnak.
Magyarországon nincsenek államférfiak, csak jogászok. (Meg haszonlesők, emberjogi harcosok és hasonlók.)
Az internetes fórumok közönségét is csak az egyes pártok támogatottságának félszázalékos elmozdulása tartja izgalomban.
Most az következik, amit megérdemlünk.
---------------------------------------
Egy korábbi kommentet (Amondó 2015. augusztus 24. 21:54) bátorkodtam idemásolni.
Nem várhatunk az EU-ra menekültügyben
http://mandiner.hu/cikk/20150824_trocsanyi_laszlo_nem_varhatunk_az_eu_ra_menekultugyben#4150492
Devecseri Gábor: Erdő
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdő jutott belém:
a születő halálnak tudata.
Sok ágbogával, árnyával növekszik;
s én hordozom – ha nem tetszik, ha tetszik -.
Nem szarv, maszk, lópata,
kívülről leső rém ez a tudat:
erdő a szivem égboltja alatt;
susog szelíden, mert hálás nekem:
egy levele sem sarjad nélkülem.
Na végre! Erről beszéltem, hogy az idióta libbantak lihegve, verejtékezve vonszolják befelé a kapunkon a trójai falovat, és szidalmaznak, átkoznak minket, hogy nem segítjük, hanem ellenezzük...
